Kedves SZÓNÉK!
Mély hálával szeretném megköszönni,hogy vagytok, működtök és ,hogy ilyen kóbor óvónőket is befogadtok,mint én !
Gyakran már azt is nehéz elérni egy-egy nevelőtestületben,hogy a kollégák egymás /egy épületben dolgozó/ számára legyenek nyitottak. Legyenek olyan alkalmak, amikor egymáshoz bekukucskálhatunk, ötleteket meríthetünk! Manapság már pejoratív a bemutató , nyílt nap tartás,hiszen minősítéshez, önértékeléshez kötik a kollégák. Ezeken az alkalmakon nyíltan elmondjuk és írásba foglaljuk a látottakról a véleményünket. A kritikát – legyen az építő vagy sem – nehéz viselni. Az értékelő , segítő bírálatot nehéz megfogalmazni. Mindkettőt tanulni kell, de lehet,akkor inkább ne! Ne legyen, nem kell, minek stb.
A lényeg,hogy én bármikor beszédelgek, késve (bocsánat) a SZÓNÉK alkalmaira, soha nem tapasztaltam bárminemű nem akarást, kényszert. Pedig nem könnyű megszervezni ezeket az alkalmakat! Legalábbis így gondolom,hiszen,ha nálunk lebetegedik két ember és még egy elmegy a munkaközösségi foglalkozásainkra, kettő fogadóórázik stb. már kőkemény logisztikát kíván,hogy a gyermekek el legyenek látva és ne feszüljön meg senki a túlterheltség miatt!
Még egyszer köszönöm,hogy tovább képeződhetek általatok!
A Pál nap, számomra mindig is fontos névnap volt. A családomban többen viselik ezt a nevet. Móser Zoltán – Névviseletek könyve által ihletve próbálom a névnapokat ünnepelni a gyermekekkel.
A tavalyi csoportomban Palikámnak szép névnapot próbáltam varázsolni, de jobb, hogy nem látta senki az erőtlen próbálkozásom. (Bár Palkó jól érezte magát:)
A nálatok töltött délelőttön több alkalommal “aha”- élményem volt. Hogy hogyan is kellett volna hozzányúlnom ehhez a Pálhoz.
Köszönöm a játékötleteket, a mesét, a gyermekek játékát, a toros-kolbászos-káposztát, a kávét, a teát és a kedvességeteket! Miskolczi Ildikónak, hogy megálmodta ezt a mesét!
A régi telefonommal próbáltam megörökíteni az eseményeket, hogy át tudjam adni a kollégáimnak. Megpróbálok csatolni a felvételekből.
Felvettem Ilona előadását is (a megkérdezése nélkül, bocsánat),ha engedélyezi azt is meg tudom osztani veletek!
Még egyszer köszönöm!

Kiss Anikó
a budapesti Brunszvik Teréz Óvodák Lovas utcai Tagóvoda vezetője

 

Kedves Anikó és SZÓNÉK-os Lányok, no meg József

Nagy öröm manapság ilyen lelkes levelet olvasni! A SZÓNÉK számomra is egy olyan oázis – mondhatom, hogy évtizedek óta-, ahol a szeretet, a megértés, a szakmaiság, a természetes életigenlés és tudásszomj tartja össze bensőséges közösséggé az egybegyűlteket. Igazi alkotó közösség.
A belső tüzet magunknak is tudatosan szítani kell, de ha van életterünk- mint ahogy ezek az összejövetelek és kedves kollégák is táplálják ezt-, egymástól is lendületet, ötletet, kedvet kapunk.

Köszönöm, hogy felvetted, amiket mondtam, és természetesen hozzájárulok, hogy közre add. Nekem az önkritika gyakorlása szempontjából is érdekes és fontos lesz majd visszahallgatnom.:-) Kérlek, küldd el.

Amennyire a múzeumi lekötöttségem engedi, szeretnék továbbra is el-elmenni közétek, akkor is, ha a kollégáim tartják a kiselőadást, hiszen nagyon érdekel, hogy ők mit ragadnak ki a témákból, mit tartanak néprajzosként fontosnak.
Szeretettel:
ILI

Kustánné Hegyi Füstös Ilona
múzeumpedagógiai szakértő

************************************************************************

Kedves Anikó!
Nagyon köszönjük a leveledet! Számomra az volt az öröm, hogy ennyi mindent indított meg Benned a velünk töltött nap! A továbbképzéseknek szerintem a legfőbb célja, hogy kíváncsivá tegyen, további tevékenységre ösztönözzön, és az “aha” élmény meglegyen! Mi SZÓNÉK-os óvónők sokszor elkeseredünk, hogy a többi óvoda óvónői mennyire nem értik, hogy az ami a néphagyomány-éltető óvodákban a mindennapokban történik, az igazi óvodai nevelés! Lehet, hogy a bemutató játékok azt sugallják többeknek, hogy” begyakorolták”, mert nem tudják, hogy mit jelent “kijátszani” és “felfűzni” játékokat, vagyis nem látják a mindennapokat. Jó lenne, ha sokan végig tudnának menni a “damaszkuszi” úton, mert akkor együtt tudnának örülni, beszélgetni a közös hivatásunkról!
A Te leveled, Anikó ezeket a gondolatokat indították el bennem, szeretettel várunk a mindennapokon is, ha időd, időtök engedi!
Ildikó
Szigethy Miklósné
A NÓE ügyvezető elnöke