Október elsején emléktáblát avattunk Dr. Barsi Ernő teo-lógus, néprajz- és népzenekutató tudós, zenetörténész tisz-teletére egykori lakhelyén, a Szent István út 35. számú ház falán. Régi tanítványai, tisztelői gyűltek össze a forgalmas főút melletti járdán. Rábaközből, Szigetközből, de Sály-ból, Tatabányáról, Révkomáromból, Tapolcáról is láthat-tunk ismerősöket. Az ünnepséget Győr város önkormány-zata rendezte ünnepi formában és gondos előkészülettel. (Megfigyeltem, hogy a városi buszsofőrök is levették a gázt, hogy csendesen guruljanak el mellettünk.)
Dr. Somogyi Tivadar alpolgármester avató-beszédében a néprajzkutató ikonikus alakját idézte meg: „Egy kép jut eszembe, amikor egy téli napon láttam Őt nagykabátban, e-gyik kezében aktatáska, a másikban hegedű-tok, előadásra ment – járta a várost, tanított, előadott, kutatott. Ilyen emberekre van szüksége a magyar nemzetnek, a népzenének, zenetörténetnek, mint Barsi Ernő, aki elhivatottsággal, anyagi érdek nélkül, népe és a zene iránti szeretettel tette a dolgát… Természetes volt, hogy Önkormányzatunk csatlakozott és támogatta az óvodapedagógusok javaslatát. Kötelességünk, hogy meg-becsüljük az olyan embereket, mint Ernő bácsi.”
Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató, az Apáczai Kar docense, aki mestere életének szinte utolsó napjáig együtt ta-nított vele, kedves emlékét elevenítette fel. „Mint tanítvány is, szeretnék megemlékez-ni Ernő bácsiról és mint a Ménfőcsanaki Népfőiskola egyik alapítójáról és elnökéről.
Egy személyes élménnyel emlékezem: középiskolás ko-romban ebbe a házba jártam, a Kazinczyból rohantam ide, föl a 4. emeletre, hogy Ernő bácsival és Ida nénivel együtt énekelhessek. Nekem is nagy öröm, hogy ezt a csodálatos emléktáblát megkaphatta Dr. Barsi Ernő.
Örülök, hogy itt van közöttünk lánya, Hajna is. Ernő bá-csi sok- sok tudásából és szeretetéből próbálok egy kis morzsát most visszaadni és elénekelni egy olyan népdal-csokrot, amit egyrészt nekem, illetve nagyon sok tanítvá-nyának állított össze. Ő azt szerette, ha mindenki énekel. Aki tudja, énekelje velem ezt a három szép, Barsi Ernő által gyűjtött népdalt: Rózsa vagy, rózsa vagy, még annál is szebb vagy…, Rózsám, a szemedért mit nem csele-kedném…, Győr városában slingeltettem zsebkendőm…”
Faust Dezsőné Brunszvik Teréz-díjas óvónő a Néphagyományőrző Óvodapeda-gógusok Egyesülete, az emléktábla kezde-ményezője nevében vett részt az avatáson. – Az emlékezés jegyében gyűltünk össze, hívószavunk közös: Barsi Ernő. Leánya, Hajna által választott Kányádi Sándor idézettel kezdem: Falak omolhatnak, / kövek is váshatnak, / magaslik, nem porlad, / a megtartó példa. Ez ünnepi al-kalommal tisztelegni kívánunk e „megtartó példa előtt”.
Emlékeink peregnek. Kinek több, kinek kevesebb. Ha mindenki felsorolná emlékei gyöngyszemeit, egy vége-hossza-nincs kalárist fűzhetnénk belőle. Önzetlen emberi nagyságát mutatja, ahogy a magyar kultúra iránti szerete-téből fakadóan megszállottként kutatta, gyűjtötte elődeink gazdag népzenei hagyatékát, a népdalok, játékok szokás-világát. Vallotta: kultúra nélkül nincs jövő, hirdette: köz-kinccsé kell tenni, mit hagytak ránk az ősök. Az örök to-vábbadás vágya hajtotta, tudásának megosztása, hintése – ezt hűséges szolgálatnak tekintette. Vannak szavaink, amelyek általa nyertek értelmet. Hűség: az értékmentő, értékteremtő, gyűjtögető életútjának minden tettéből su-gárzott szülei, családja, szülőföldje, népe iránt. Szeretem a népem és hitem is van benne. Tudás: önmagában őrizni bűn. Minden akkor ér valamit, ha az az embereket szol-gálja. Szerénység: örök mintául szolgálhat számunkra,
Tanítványok és tisztelők – Balra Lebó Ferenc szobrász-művész, az emléktábla készítője, középen a Rotary Club képviselői – jobbra Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna
(Fotók: Marczali Gábor Győr+online)
amilyen természetességgel adta tovább számunkra tudását. Szeretet: ahol megjelent, kimondatlanul is sugározta. Ha megszólalt, kisütött a nap; tudást közvetítő szavaiból, de-rűs egyéniségéből sugárzott felénk a szeretet. Hitt a szere-tet erejében. Mélységes alázat hatotta át minden tettét.
Kapcsolatunk Ernő bácsival egy szentendrei hagyomány-éltető találkozón indult, itt hallhattuk hitvallást sugárzó, hegedűvel kísért előadását, de az ország számos települé-sén is őrzik előadásai emlékét. „Elmuzsikálta, beleénekel-te lelkünkbe hitét, tiszta forrásanyagot hagyott ránk.” Erről a Győr környéki pedagógusok mesélhetnének!
Tavaly Dr. Barsi Ernő előtti tisztelgés jegyében szervez-tük meg tavaszi találkozónkat Ménfőcsanakon a Világos-vár óvodával együtt, ahol leánya és hűséges tanítványai előadóként gazdagították ismereteinket munkásságáról. Nemcsak a hazai, de a határon túli óvónők is magukkal vi-hették egy hitében, magyarságában, tudásában rendíthetet-len pedagógus hitvallását. (Ekkor határoztuk el, hogy em-léktáblát helyezünk el lakóháza falán.)
Cselekedjünk hitvallása szellemében, a magyar kultúra átadásával neveltjeinkben erősítsük a szülőföldhöz, az elő-dökhöz való kötődést, úgy fényleni, vinni a szépet. Kö-szönjük, hogy szellemisége által megélhettük az összetar-tozás megtartó erejét, közösségeinknek továbbra is ez ad erőt hagyományaink mindennapi éltetéséhez. Lelkünkben nyomot hagyott, hitünkben megerősített, emlékét híven őrizzük. A Tőle kapott bizalom kötelez.
Dr. Király Géza, a Rotary Klub Győr ala-pító tagja emlékezésében elemista korát idézte: „A zeneiskolában a szolfézst Barsi Ernőné Ida néni tanította, ekkor ismertem meg Ernő bácsit. Később, 1992-ben a győri Rotary klub alapításakor a város megbe-csült személyeit kerestük, így lett alapítótag Dr. Timaffy László és Dr. Barsi Ernő is, akik a Rotary jószolgálatához örömmel csatlakoztak. Csodáltuk tudását, hegedűjátékát és azt az alázatot, ahogy a népzenét tanítot-ta, népszerűsítette. Ez nemcsak Győr városának, de az egész országnak is példaértékű. Emlékét híven őrizzük.” Az ünnepség végén leleplezték, majd megkoszorúzták a Lebó Ferenc szobrászművész által készített domborművet. Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna elénekelte Barsi Ernő ked-ves népdalát: Magyarország az én hazám… – és az egybe-gyűltek vele együtt énekelték. Az alkalom a Himnusszal kezdődött és a Szózattal végződött. A jelenlévők virágot helyeztek el és népdalokat énekeltek a tudós tiszteletére.
Lejegyezte: Zsilavi Fábiánné
Forrás: MÉNFŐCSANAKI HAVILAP – XXVII. évf. 10. sz., 2015. október