Az óvodánk 2015. szeptemberében az előző évekhez hasonlóan 6 csoportban fogadta a gyermekeket. A létszámunk 127 fő, az óvodás korú gyerekek elhelyezésre kerültek városunkban. Az óvodába járatás rendszerességére felhívtuk a szülők figyelmét, ennek a legtöbben eleget tettek. A gyermekekkel 11 fő óvónéni, 2 fő pedagógiai asszisztens, valamint 6 fő dajka néni, az ő munkájukat segítő 2 fő kisegítő dajka néni foglalkozik a nevelő munkában egész évben. Az óvodavezető munkáját óvodatitkárnő segíti. Karbantartó gondoskodik az udvar és az épület külső környezetének rendben tartásáról a dajka nénik segítségével.

Hűen pedagógiai programunk szelleméhez a nevelőmunkánkat a cigándi néphagyományokat éltetve és ápolva végeztük. A kicsik nevelését, tanítását, fejlesztését az iskolára felkészítve tesszük. Az évszakok, az ünnepek gazdag tárházának lehetősége ad mindig aktuális feladatokat, melyeket mi örömmel végzünk a kicsi gyermekekkel.

Mind e mellett nagyon fontosnak tartottuk ebben a tanévben is, hogy a környezet a gyermekek számára megfelelő legyen, hogy testileg, lelkileg és értelmileg is fejlődhessenek az életkoruknak és egyéniségüknek megfelelően. Szinte már hagyomány, hogy óvodánk mind a hat csoportja vegyes életkorú osztatlan csoport. Mindnyájan arra törekszünk a mindennapok során, hogy nevelő munkánk legyen szakmailag megalapozott, szeretetteljes, gondoskodó, megőrizve a családias, vidám, nyugodt légkört gyermekeink számára. Szeptemberben az új apróságok beszoktatása zökkenőmentes volt. A kis pityergők hamar megnyugodtak, beilleszkedtek a csoport életébe. Ezt a „régi” gyerekek is segítették, felkészítettük őket az újak fogadására és ők barátsággal, szeretettel fogadták az újakat.

Az idén sem zárkóztunk el attól, hogy régi szokásunkat megőrizve rokon, szomszéd gyerekek lehessenek egy csoportban, ezzel is segítve a családias légkör megtartását.

„Sem pompa, sem cifraság,

Rend van itt és tisztaság”

Ez a telázsi csík szövegének idézete, mely a mi mottónk, s melynek igyekszünk maximálisan eleget tenni. Óvodánk belső környezete őrzi a néphagyományt a bútorokban, díszítő tárgyakban, de e mellett nagy gondot fordítunk a tisztaságra, az egészséges életmódhoz szükséges körülmények, feltételek megteremtésére. Így a mozgásra, friss levegőn való tartózkodásra is sok lehetőséget adtunk a gyerekeknek, valamint az egészséges táplálkozásra is felhívtuk a szülők figyelmét. Nevelőmunkánk hatékonyságát segítette ez évben is, hogy a szülők partnerek voltak a programjaink megvalósításában és a minden napok során is. Igyekeztünk a természetet közel hozni a gyerekekhez és őket is közel vinni a természethez. Az évszakoknak megfelelően terméseket, virágokat használtunk fel a mindennapi tevékenységek során, fejlesztve kreativitásukat, kézügyességüket, szem-kéz koordinációjukat, esztétikai érzéküket, fantáziavilágukat. A csoportok munkafalai, polcai mindig tele voltak ötletesebbnél ötletesebb az ősz színeiben pompázó gyermekmunkákkal.

Szinte valamennyi évszaknak megvoltak a hagyomány éltető eseményei. Városunk Múzeumportája és Művelődési Háza szinte egész évben gazdag programokat kínált, melyekhez mi örömmel csatlakoztunk. Szeptember 19-én a „Béles fesztivál” volt az előző néphagyomány éltető esemény a Múzeumportán, ahol a cigándi viseletbe öltözve mutattuk be játékfüzérünket és táncolhattunk a táncházban. Egy ilyen alkalom maradandó élményt nyújt a gyermekek számára, mert több generáció együtt vigadhat, és az élő népzene hatása érzelmileg fokozza a hangulatot. Természetesen nem maradtak el a gasztronómiai élmények sem, hisz jó étvággyal fogyasztottuk a cigdándi béleseket és a kásás káposztát is.

Az ősz varázslatos termései, színei tettvágyunkat csak fokozták. Szokásunkhoz híven sok-sok termésbábot, figurát és töklámpást készítetünk, melyeket a szülők és az iskolások is megtekinthettek az udvaron. Köszönet a szülőknek, akik partnerek és a termések gyűjtésében segítenek. A jó munkához az éneklés és utána a tánc is hozzá tartozott az udvaron. A kékcsei óvónénik is gyönyörködtek az elkészült kis remekművekben, de a munkafolyamatot is láthatták. A hozzánk látogató kedves vendégeket szívesen fogadjuk, szeretettel várjuk.

Virágokkal, gyertyákkal, mécsesekkel emlékeztünk mindenszentekkor a hősök emlékműveinél. A hagyományéltetés ilyen formájáról sem szabad megfeledkeznünk. Az ősszel három kolléganőnk, Fodor Éva óvodavezetőnk, Oláh Klára és Ligler Anita óvodapedagógusok sikeresen minősültek mindnyájunk örömére. Novemberben Márton napjára készültünk, versekkel, dalokkal. Minden csoportban hemzsegtek a „libák”. Az óvónénik kreativitásának köszönhetően a gyerkek ragasztottak, hajtogattak, festettek, vegyes technikákat alkalmaztak és ötletesebbnél ötletesebb „libák” születtek, melyekben együtt gyönyörködhettünk a gyerekekkel, és a szülőknek is megmutattuk azokat.

A Múzeumportára már „libalázban” égve mentünk, ahol a dolgozók érdekes népi játékokkal fogadták a gyerekeket, természetesen valamennyi a libához kapcsolódott. A versenyjátékok győztes csapatai a csoportok oklevelet is kaptak, ezek még most is kint vannak a munkafalon. Nem maradt el a finom libazsíros kenyér hagymával és az ízletes mentatea sem, melyekből jóétvággyal fogyasztottunk.

Az első adventi gyertyát a református templom udvarán az óvodásaink gyújthatták meg, ez egy szép hagyomány lett városunkban, s számunkra ez megtisztelés, melynek örömmel tettünk eleget.

A város lakói meghallgathatták az alkalomhoz illő verseket és énekeket, melyeket a gyerekek boldogan adtak elő. A december elsőként a Mikulást hozta az óvodába, a gyerekek örömére. A Mikulás a csomagokat hozta, a gyerekek verseket, dalocskákat adtak ajándékba. A hagyományos mézes sütés sem maradt el karácsonyra. Az ünnepi készülődésnek ezek olyan pillanatai, amikor a közös munka érzelmileg segít ráhangolódni a karácsony meghittségére, a finom illatok pedig csak fokozzák a hangulatot. A karácsonyfánkat a régi hagyományok szerint díszítettük és körülállva családias volt az ünneplés, az ajándékok kibontása.

A katica csoport betlehemes játékában gyönyörködhettünk, megelevenítették ezt a szép régi hagyományt. Nem feledkeztünk meg a kántálásról és a rigmusok kiabálásáról sem, egy kicsit visszacsempésztük a régmúlt szokásait, hangulatát az óvodába.

A városi „Mindenki Karácsonya” ünnepségen a családokkal együtt énekeltünk meghitt hangulatban. Versekkel, újévi jókívánságokkal köszöntöttük az új esztendőt, hisz így volt ez régen is, és ezt a hagyományt éltetjük ma is.

Vízkeresztkor levetkőztettük a karácsonyfát és a farsangi mulatozás vette kezdetét a húsvétot megelőző nagyböjtig. Az irodalom szeretetére is neveljük gyermekeinket. Január végén a Magyar kultúra hete alkalmából minden csoport mese előadással készült az idén is. Nagy taps volt az elismerés, hisz a csoportok egymás előadásaiban gyönyörködhettek. „Nyelvében él a nemzet”, ezt szem előtt tartva a magyar nyelv szépségére, gazdagságára is neveljük óvodásainkat, és ha e közben kifejezőkészségük, önbizalmuk, szókincsük is bővül az természetes célunk.

A farsangi hagyományok éltetése is a nevelési programunkhoz kapcsolódik. Ének, tánc, télűző, tavasz köszöntő rigmusok tették vidámmá, hangulatossá ezeket a napokat, „Jer, jer kikelet, űzd el a hideget, hozd elő a meleget, dideregtünk eleget.

Természetesen készítettünk álarcokat, maskarákat, és a farsangi bálunkon gyerekek és óvónénik jelmezbe öltözve jókedvvel énekeltünk, táncoltunk. Nem maradt el hagyományainkat éltetve a szemes főtt kukorica és a farsangi fánk sem, melyeket jóétvággyal fogyasztottunk. Kereplőkkel, fedőkkel, fakanalakkal csörömpölve, énekelve vonultunk a Múzeumporta udvarára, ahol elégettük a szalma bábut, remélve a tél minden csúfságával együtt.

A tavasz szintén a hagyományéltető ünnepek tárháza volt, melyek gazdagították, szebbé, tartalmasabbá tették napjainkat.

Legénykéink versekkel, dalaikkal köszöntötték a nyugdíjas otthon lakóit nőnap alkalmából. Ez évben több alkalommal is adtunk műsort az otthon lakóinak így öregek napján, fogyatékosok napján és anyák napján is műsorral kedveskedtünk az időseknek.

A kisfiaink a kislányokról és az óvónénikről sem feledkeztek meg, őket is köszöntötték nőnap alkalmából és az édesanyáknak is ajándékot készítettünk. A hazafiasság, a hazaszeretet érzéseit igyekszünk elültetni a gyermekek szívében. Március 15-e alkalmából Kossuth Lajos szobránál saját készítésű nemzeti színű virágokat, zászlókat, kokárdákat helyeztek el a gyerekek megemlékezve 1848-49. hőseire, énekeltünk, verseltünk. Meghittek és felemelők voltak ezek a pillanatok látva a sok kis csillogó szempárt. A húsvétra most is hagyományainknak megfelelően készültünk. Minden csoportban sokféleképpen készültek a mímes tojások, de a gyerekeknek leginkább a hagymalében festett tojásfestés tetszett. A szorgos kis kezek nyomkodták a harisnyába kötött tojásokat a festőlébe, és gyönyörködtek a levélmintás tojásokban. Az ünnephez fűződő hagyományéltető szokásokról sem feledkeztünk meg, hogy hogyan és milyen ételekkel várták a legényeket és ők bizony vödör vízzel is locsolták régen a lányokat. A mi legényeink kölnivel locsolkodtak, de a versek nem maradtak el és a hímes tojásokat is adták a kislányok.

Április 8-át a vásározónk napját nagy készülődés előzte meg óvodánkban. A gyerekek megtanulták a vásározó műsort, mind a hat csoport részt vett. Készítettük a sok-sok vásáron kínálandó portékát. A szorgos kezek mindenféle szép dolgot készítetek, gyerekek és óvónénik, dajka nénik mindnyájan dolgoztak. Köszönet a szülőknek, akik rengetek süteményt sütöttek, melyeket eladtattunk, és sok mindent hoztak a zsákbamacsába és árulni is. Köszönet a vállalkozóknak is, akik kérésünkre szívesen adták támogatásukat árucikkek formájában és nem utolsó sorban az Önkormányzatnak és a Múzeumportának, hogy támogatták rendezvényünket, és a portán vásározhattunk. Igazi vásári hangulat volt. Viseletbe öltözve mutattuk be a vásározót, mely megadta a vásár további hangulatát. A sokféle portékát a szülők segítettek árulni, köszönjük, és a népek nem sajnálták „pengőjüket”, gazdagítva a gyerekekre költendő kasszát. Örömmel vettük, hogy a környező óvodákból jöttek gyerekek az óvónénikkel, megtiszteltetés számunkra. A vásári kiabáló is fújta a magáét, hogy minél több portéka találjon gazdára.

A Szent György napunkat majdnem elmosta az eső, de kitartott az idő, és a jószágkihajtó műsorunknak tapsolhatott a közönség a Múzeumporta udvarán. A zöldágjárást sajnos elmosta, de az óvoda udvarán szalagokkal díszítettük a fákat, a májusfaállítás hagyományát éltetve, és énekeltünk, táncoltunk az udvaron. Az édesanyákat minden csoport műsorral köszöntötte és átadták az ajándékokat, melyeket a gyerekek készítettek.

Meghitt és megható volt minden csoportban az ünnepség, melyre a gyerekek lelkesen készültek.

A Kihívás napján az udvaron zenére tornáztatta Balla Marika óvónéni a gyerekeket, alaposan megmozgatva őket, és sokat labdáztak, futottak is. Lehóczkiné Marika az Országos „Pindur-Pandur” kressz versenyre vitte óvodánk verseny csapatát, ahol derekasan helyt álltak, sok szép élménnyel, ajándékokkal tértek haza.

A Pünkösdölés szintén a Múzeumporta udvarán volt, ahol a gyermekeink vidám virtuskodásokban mérhették össze erejüket, ügyességüket, és kóstolhatták a finom béleseket. Az óvodában tanult verseket, dalocskákat mondtuk, énekeltük és a tavaszi játszó játékfüzérünket játszottuk.

Aztán már vége is az évnek, mert június 3-án meghitt, felemelő volt a nagycsoportosok ballagása.

„Drága öreg óvodám, milyen szép is vagy ma,

Virágruhát öltöttél fel erre a nagy napra.”

S ez valóban így is volt, virágba öltöztettük az óvodát és szülők, gyerekek, óvónénik, dajkanénik szemében egyaránt könnyek csillogtak, mert a felcseperedett nagycsoportosainkat búcsúztattuk, kívánva szép életet és jó tanulást számukra.

Szép volt ez az év, reméljük gyermekünk személyiségfejlődéséhez hozzá tudtunk tenni valamit tudásunk és szívünk tarisznyájából.