„Hegy, heggyel nem, de ember, emberrel találkozhat”

Visszaemlékezés

A Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Egyesületének XIX. Tavaszi Szakmai Találkozója, itt nálunk, Tatán került megrendezésre. 10 év után, újra itt üdvözölhettünk Benneteket. Akkor, több mint 300-an jöttetek el, érdeklődést mutatva városunk, programjaink, óvodánk és kollektívánk iránt. Számunkra nagy elismerést jelentett,hogy most sem sokkal kevesebben tiszteltek meg minket és kitartóan mindkét napon jelen voltatok. Talán köszönhető volt ez a szép emlékeknek, a vonzó programnak, a mindig hívogató városunknak, de az biztos, hogy most is szeretettel vártunk Benneteket.

„Hegy, heggyel nem, de ember, emberrel találkozhat”
Ez a mondás jutott eszembe, amikor régen látott ismerősöket véltem felfedezni a rendezvény ideje alatt. E találkozó helyt adott annak is, szakmai fejlesztésünkön túl, hogy beszélgessünk, köszöntsük egymást. Sok új arcot, főleg fiatalokat is felfedezni véltem, akikkel most ismerkedtünk meg és reméljük a következő alkalommal már őket is barátként ölelhetjük magunkhoz. Bizonyára egyetértetek velem, hogy kell a frissítés, mert azt, amit mi az egyesületben megalapoztunk, azt a szemléletet, kell, hogy tovább folytassák. Nálunk is van fiatal, akit most „tanítunk be”, és egyre több lesz majd, hiszen folyamatosan elérjük kolléganőimmel együtt a szép kort. Talán megnyugvást hoz majd, ha tudjuk, elfogadják azt az utat, amit mi jártunk. Na, de jaj! Egy kicsit elkanyarodtam.

„Tiszta mint a forrás” címmel hirdettük meg programsorozatunkat. Nekünk e cím, melyet az egyesület vezetősége adott, két megközelítésben volt értelmezhető. Az egyik, hogy kedves kis városunk méltán erről híres, a vizeiről, elapadhatatlan forrás vizeiből, mely hol áldás, hol meg teher, de büszkék vagyunk rá. Szívesen és örömmel mutattuk meg Nektek, a malomtúrán keresztül, e szépségeket. Természeti és építészeti kincseink megóvására a városlakók és honatyáink is vigyáznak. Közösen vigyázunk, mert ez a mi hagyatékunk, amit elődeink felépítettek Nekünk. Sajnos, a 16 meglévő malomból egy működőt sem tudtunk mutatni és a Tanösvényen sem tudtunk végig menni Veletek, de talán kárpótlást nyújtott az a séta, amit az Edzőtáborig együtt megtettünk.

A másik megközelítésben, ki másra gondolhatnánk, mint a GYERMEKRE. Náluk tisztább forrást, e kerek e világon nem találni. Ők azok, akiknél viselkedéskultúránkat alapozhatjuk a néphagyomány-éltetés módszerével. Előadóink megfogalmazásában rádöbbenhettünk, hogy feladtunk nagy felelősséggel jár. Nem mindegy, hogy a család mellett mit írunk a „fehér lapra”, mert az sok mindent elbír. Feladatunk, gyermeki tisztasággal közvetítsük feléjük magyar kultúránk hagyományait, szokásait, nekik érthető nyelven. Mi, mindnyájan az egyesületben, ezért dolgozunk, úgy érzem és remélem, egyetértetek velem, hogy a gyermekek játékfűzése, előadása, méltó bizonysággal szolgált, mert amíg kedvvel, örömmel, lelkesedéssel adják elő népi játékainkat, addig elfogadják kultúránkat és nevelődnek általa.

„Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb”
Hogy miért is jutott eszembe az idézet, mert volt egy gondolat, hogy Tata adjon otthont, idén a találkozónak és örömmel tapasztaltuk, hogy az emberek mellénk álltak, biztosítva anyagi és erkölcsi támogatásukat. Segítő kezet nyújtott polgármesterünk, Michl József, dr. Beró Henrietta alpolgármester aki, bár nem tudott részt venni rendezvényünkön óvodánk néphagyományőrző programját szívén viseli. A Pötörke Népművészeti Egyesület, a Kenderke Református Alapfokú Művészeti Iskola tanárai és diákjai, előadóink, Kövesdi Mónika művészettörténész, Agócs Gergely néprajzkutató, aki a mesén keresztül is érzékelhettük Szigethy Miklósné, Cseke-Marosi Eszter és Kaszás Villő által. Segítő embereink voltak még, a szülők, akik együtt élik meg velünk a mindennapokban is, a hagyományőrző tevékenységünket, a vásározók,akik népi kismesterségeikkel élővé teszik hagyományainkat. Köszönet Mindenkinek a munkájáért.

A magyar embernek van mire büszkének lenni, mert van múltunk, de hogy hogyan vigyázunk rá és mennyit őrzünk meg az utódoknak az a kis Honban élőktől függ. Jó Nekünk, mert van az Egyesület, akik ezen édes terhet felvállalták és megpróbáltak közösséget létrehozni a cél érdekében. Hagyományt ápolunk, éltetünk és hagyományt teremtettünk találkozóinkkal. Tudni kell, hogy az Egyesület és a városunk meghívására külhonból is szép számmal eljöttek hozzánk, az általunk szervezett találkozóra. /52-en/. Hogy, miért is említem ezt? Hát, csak azért, mert az összefogás, hogy múltunkat őrizzük HATÁRTALAN és a felénk sugárzó szeretet, amit a külhonból érkező kolléganők részéről érzünk felejthetetlen. /Dunaszerdahely, Erdély, Vajdaság, Kárpátalja, /Visk/testvérvárosaink közül Magyarkanizsa, Szováta, Szőgyén.  Ők azok, akik az Anya Ország hagyományait határon túl is, küzdelmek árán is, éltetik és gyermekeiknek megtanítják hovatartozásukat. Erő, kitartás lelkesedés, elhivatottság, szeretet és tisztelet, amivel jellemezhetnénk őket. Önzetlen munkájuk példamutató lehet számunkra. Városunk honatyái is elismeréssel vannak feléjük, mert felkarolták támogatták eljövetelüket a XIX. Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Országos Találkozójára, melyet városunkban rendezhetett meg óvodánk.

Nagyon örültünk, hogy eljöttek, újra itt voltak és magukkal vittek egy darabka megbecsülést városunkból, az egyesülettől és a vendéglátóktól.

A találkozó ünnep volt számunkra, azért is, mert óvodánk 70. születésnapját köszönthettük. Ez Alkalomból egy kiállítást tekinthettek meg, két nyugdíjas kolléganőnk összeállításában. A képek, a tárgyi emlékek a mi közvetlen múltunkat idézték és híven tükrözték elődeink becsületes munkáját. Megpróbálunk mi is méltó követői lenni e lerakott alapnak, hogy a „bezzeg a mi időnkben „jó szájízt sugalljon és megbecsülést váltson ki a rólunk a rólunk emlékezőkben.

50 éves évfordulójára emlékezünk Kodály Zoltán halálának is.

Azt hiszem, csak hálával gondolhatunk rá, hiszen a magyar gyermekdalokat, játékokat összegyűjtette és kiaknázatlan kincset adott a kezünkbe.

Már eltelt néhány hét, amióta a találkozó lezajlott, de nekem jó érzés volt újra feleleveníteni, emlékezni. A figyelem a város az Egyesület részéről két napig rajtunk volt, a Tatai Fürdő Utcai Néphagyományőrző Mester Óvodán.

Reméljük várakozásaitoknak megfeleltünk és Bennetek is szép emlékként él.
Tata az „élő vizek városa”.
Ács Józsefné óvodapedagógus