Arany János és Szent László nyomában, a Partiumban és Erdélyben

Nehéz pár sorban összefoglalni mindazt, amit az erdélyi kirándulással kaptam, mindazt, amit átéltem, de megpróbálom!

2016 május 11-én, csütörtökön indultunk ismét Székelyudvarhelyre. 16-an

Első nagy megállónk a bihari síkság központjában Nagyszalontán volt.  A hajdúk Szalonta várát 1620-ban kezdték építeni, ennek őrtornya volt az ún. Csonka-torony. I. Rákóczi György segítségével a várat 1636-ban befejezték. Nagyszalontán született Arany János. Az Arany-emlékmúzeum a Csonka-toronyban van, a hajdani vár egyetlen maradványában. Itt fogadott minket Darvasi Zoltán. Mesélt nekünk Arany Jánosról, a múzeumról, majd elindított a múzeumi sétára bennünket. Arany János szobra a torony bejárata felett áll. A négy emeleten találhatunk több kéziratot, a költő könyvtárának és leveleinek egy részét. A negyedik emeleten helyezték el a költő dolgozószobájának berendezését, személyi tárgyait, pipagyűjteményét. Itt, – azzal a fotellel szemben állva,melyben Arany János meghalt – Szigethy Miklósné Ildikó elszavalta a kedvenc versét a költőtől: Őszikék. Kigyönyörködtük magunkat, fotóztunk,majd elköszönve tovaindultunk.

A következő állomásunk a Tordai-hasadék. Magyarpeterdnél kanyarodtunk le az autópályáról. A hasadék az Aranyos-melléki mészkőhegység karsztos barlangjainak beomlása folytán jött létre. A régi, beszakadt mennyezetű barlangokból keletkezett 3 km hosszú szurdoknak csaknem függőleges , 200m-ig emelkedő,hatalmas sziklafalai vannak. Alján folyik a Hesdát-patak. A hasadékhoz fűződő népmonda a kunok elől menekülő Szent László király imájának tulajdonítja a hasadék keletkezését. A lópata-nyomra emlékeztető kövületeket is (a Patkós-kő tetején) az ő lovának tulajdonítja. Ezért, is lett az egyik állomásunk ez a gyönyörű hely. Szent László nyomában járunk. A Patkós-kőig mentünk majd visszafordultunk.  Az út nem egy könnyű séta a hasadékban, de mindenféleképpen megéri, mert meseszép. Áthatja a hely szelleme.

Buszunkkal Székelyudvarhely felé vettük az irányt. Nagyon kényelmes szép, szobákat kaptunk a Hajdú Panzióban. A házigazdáink, az udvarhelyi óvónők mini hot dogokat készítettek a fáradt vendégeknek, amelyet nagyon köszönünk.

Másnap reggel szép ruhában, kipihenten, megreggelizve elindultunk a Művelődési Ház irányába. Mindig jó érzés Székelyudvarhelyen lenni, és egyre otthonosabban érezzük magunkat, köszönhetően a fogadtatásnak.

Az udvarhelyi lányok, asszonyok szép székely viseletben várták a képzésre érkezőket regisztrációval, kávéval, sütivel, mosollyal. Olyan frissek és jókedvűek voltak, mintha nem lett volna mögöttük lázas készülődés. A köszöntések után elfoglaltuk a színház teremben a helyünket. A színpadon felsorakoztak a házigazdáink. Szépek voltak! Köszöntések, megnyitás után a meglepetés az a három énekes pacsirta volt, akik csodaszép hanggal. Székelyszenterzsébetről való leánykák.

Majd ezt követte a gyermekek játéka Benkő Évával. Szeretem Évában a spontaneitást, a játék öröme csillog mindig a szemében. Most behívta aktívan az összes óvó nénit is a játékba. Nagyon tetszett nekem! A téma: Történelmi vonatkozások a népi gyermekjátékokban.

Őket, Dr. Balázs Lajos, néprajzkutató, egyetemi docens előadása követte. Előadásának címe: „Szent László királyunk kultusza és a székelyek „.Nagy tisztesség volt őt hallgatni, még nem volt hozzá szerencsém.

Őt követte a „mi” kedves Szigethy Ildikónk. Nehéz témát választott, kapott, dolgozott fel. Összehasonlította a magyarországi és a romániai román nyelven íródott, majd magyarra fordított Óvodai Nevelés Alapprogramját. Ildikó előadásából nagyon sokat kamatoztathattunk.  Nagy meglepetés volt a korrajz eltáncolva: Az Apám tánca, az Udvarhelyi táncműhelytől. Fergeteges táncosok ezek a művészek! Nagy tisztesség, hogy számunkra meghívta Bunta Gyöngyi őket!

A délutáni  kézműves foglalkozások szervesen kötődtek a nap témájához. Korona, karkötő, bugyelláris és az épület mellett Sashalmi- Fekete Tamás az Aranygriff Egyesület vezetője tartott váras, harcos játékokat számunkra. A kapott kiadványba, (melyet Bunta Gyöngyi, Kelemen Imola és Nagy Réka szerkesztett) részletesen le vannak írva a kézműveskedések menetei. Már itthon a gyermekekkel alkottunk is a leírások alapján. Az óvodába is el lehetett menni és körbenézni, ötleteket meríteni. Majd a nap lezárásaként mindannyian összegyűltünk. A mi nevünkben Papp Kornélia köszönte meg a szép napot, a továbbképzést. Csak nekünk rendeztek egy szép estét a Napsugár Napközi Otthon dolgozói, az óvoda tornatermében. Mint egy lagziban vagy a mesében. Élő zenekar húzta a lábunk alá a nótát, amíg Borsos Attila, és Hilda és Mátyás megtanított táncolni minket. Aztán gyönyörű énekeket, dalokat hallgatunk,melyet ezek a székely asszonyok olyan lélekemelően tudnak énekelni.

Szombati napon, a közelben  terveztek nekünk témához kapcsolódó programokat. Velünk tartott Bunta Gyöngyi és Nagy Réka is,melynek szívből örültünk.

Először Bögözön álltunk meg. Itt is csak Szent László miatt. Hiszen a bögözi református templom hajójának északi falán három sorban falfestmények találhatóak. A legfelső sorban Szent László legenda elevenedik meg. A nagyváradi várból elrabolt és megmentett szűz története. A legrégebbi az alsó sor XIV. századi al secco festménysora, amely a világítélő Krisztust, Szűz Máriát, a feltámadást, a mennyországot és a poklot ábrázolja. A középső sorban Szent Margit legendája látható.  Itt a református lelkész fogadott minket. A figyelmünket a freskókon nagyon ügyesen és viccesen vezette. Például: „az alsó sorban a székely szőttest viselő hóember mellett….”. Öröm volt hallgatni. Elköszönve továbbmentünk.

A székelyderzsi unitárius templom már várt minket. Imola, egy kedves fiatalasszony mesélt a templomról és freskóról,illetve a történelemről. Ez a templom is erődtemplom. Őt bástyája, falai a szász erődtemplomokéival vetekszenek. Itt látható a XV. század elejének egyik legpompásabb alkotása, a Szent László legendáját ábrázoló, 1419-ből származó freskómaradvány. Ami még érdekes volt, hogy a várfalak mentén gabonás és élelmiszer-tároló kamrák vannak, a bástyában szalonnát és sonkát tárolnak. A falu régi szokás szerint itt tartja a vagyonának egy részét. Fel is mászhattunk egy létrán, hogy bekukucskáljunk a szalonnákhoz.

Székelykeresztúr-régi nevén Szitáskeresztúr – központjában áll egy Petőfi Sándor szobor. Elmentünk a Gyárfás-udvarházhoz. Ide érkezett Bem tábornok kíséretében Petőfi Sándor, s az 1949. július 30-ról 31-re virradó éjszakán a ház akkori gazdájának ,Varga Zsigmondnak a vendége volt. A kúria udvarán körtefa maradványai láthatóak. A fa alatt szavalta el Petőfi 31-én reggel „Egy gondolat bánt engemet” című versét – s még aznap, a fehéregyházi csatában, elesett. Nemzetiszínű szalagot kötöttünk a körtefát övező kerítésre. Látszik,hogy gondozzák a helyet és az emléket. A régi Körtefa mellé két fiatalabb csemete is van ültetve. Az épületben ma már tbc –kórház,de van egy nagyobb szoba,mely Petőfi Sándornak és a ház egykori tulajdonosának állít emléket.

Énlakán álltunk meg legközelebb, de már ekkor nagyon lógott az eső lába. A nem is olyan távoli hegyeknél már esett, szép tisztán látszott. Énlaka a Firtos-hegy nyugati lejtőjén fekszik. Unitárius temploma a XV. században épült. Késő gótikus boltozata a 1661. évi tatárjáráskor beomlott, s azt helyettesítették a 87 kazettás deszkamennyezettel. Ezeket a kazettákat mi most nem láthattuk,mert pont restaurálás alatt vannak. De mégis meg kell említenünk a gondviselést. Hiszen úgy nézett ki,hogy nem találunk senkit ,aki beengedne minket a zárt templomba és csak sétáltunk egyet a templomot övező temetőkertben. De akkor a hegy aljából felszaladt egy férfiú, hogy kik vagyunk és mit is szeretnénk. Majd miután bemutatkoztunk, leszaladt a hegy másik oldalán és a templom kulcsával tért vissza, még éppen a nagy zuháré előtt. Majd leült és mesélt a templomról. Élmény volt hallgatni. Ő volt Bíró Márton.

Itt Énlakán adtuk oda az adományba hozott ruhákat, könyveket, játékokat Korcs Veronikának. Nagyon jó helyre került.

Az idő, azaz az eső beállt így nem mentünk megnézni az éppen lecsapolt Bözödújfalut, illetve a Kőrispatakon lévő szalmamúzeumot. Megálltunk viszont Farkaslakán útban hazafelé Udvarhely felé. Itt fejet hajtottunk Tamási Áron sírjánál. Majd József engedélyével vásároltunk olyan dolgokat, melyek nélkül nem lehet élni a közeli vásáros standokon. Farkaslakán találkoztunk Enikő óvó nénivel és az édesanyjával,hiszen ők ezen a nagymúlttal rendelkező településen élnek. Udvarhelyre érkezvén elköszöntünk kedves óvó néniktől megköszönve társaságukat. Majd fejet hajtottunk Őrősi Pál Zoltán emlékszobránál,hisz ő a méhészet atyja és Székelyudvarhelyen született.

Este pakolásztunk készülve a hazaútra. Próbáltunk nyolc csomagból egyet alkotni. Majd mély,gyors állomba szenderültünk.

Másnap búcsút intettünk Székelyudvarhelynek. Magyarországnak vettük az irányt. No,de azért meg-megálltunk. Nem csak fésülködni.

Zilah, Szilágy megye székhelye, a Meszes lábánál fekszik. A honfoglalás korában Anonymus szerint az Erdélyt elfoglaló magyarok Zilahnál megpihentek ,majd innen hatoltak tovább kelet felé. A város híres iskolája a Wesselényi-kollégium. Ady Endre itt végezte a gimnázium felső négy osztályát. A város régi főterénél parkíroztunk,pont ott,ahol a jobbágy felszabadító, nemes lelkű és művelt Wesselényi Miklós szobra áll. Majd Ady Endre fej szobránál emlékeztünk költő óriásunkra.

Érmindszenten álltunk meg legközelebb. Ady Endre szülőházánál. Itt fogadott minket Szilágyi Enikő. Kinek a nagymamája szolgált Ady Endre családjánál. Talán csak most a napokban tudatosult bennem, hogy Ady milyen fiatalon halt meg. Egy nagyszájú, hajléktalan külsejű férfi hangoskodott,hogy hogyan is írhatta azt,hogy: „Már vénülő kezeimmel..”,amikor csak 41 éves volt,amikor meghalt. Mindig tanul az ember. Megható volt amellett az ágy mellett állni,melyben költőnk született. Szépen rendben tartják a házat, a telket, az emléket.

Nagykároly szép város Szatmár megyében. Itt álltunk meg utoljára. Az egész környék a Károlyi család birtoka volt. Mátyás királyunk uralkodása alatt épült a Károlyiak kastélya (1482). A kastély a város közepén lévő parkban áll. Többször átépítették. Mostani alakja romantikus lovagvárra emlékeztet. Építésének története a falán lévő táblán olvasható. Nelli és József szerint is szép lett, hiszen mikor legutóbb itt voltak még tartott a rekonstrukció, felújítás. A kastély magába foglal több kiállítást. Érdemes volt több időt szánni rá és körbesétálni! A park is gyönyörű. Napoztunk egy kicsit. Nagykárolyról még érdemes annyit tudni,hogy a városban született Károlyi Gáspár – bibliafordító és Kaffka Margit is. Illetve egykor 1846 szeptemberében a megyebálon, itt ismerte meg Petőfi Sándor Szendrey Júliát.

Nagykároly után már csak a határon keltünk át – ami ismét zökkenőmentesen sikerült és rövid idő múltán már ismét Budapesten voltunk.

Ez a négy nap is gyönyörű volt. Nagyon sokat láttam, tanultam, éltem. Megtisztelő volt a NOE alapító tagjával és a Néphagyományőrző óvodai program alkotóival: Dr. Faust Dezsőné Erikával, Zadravecz Terikével illetve a NOE jelenlegi elnökével és elnökségi tagjával Szigethy Miklósné Ildikóval és Pap Kornéliával együtt utazni. Kertész József polihisztor személye pedig mindig elvarázsol bennünket! Köszönjük a lehetőséget a NOÉ-nak, köszönjük a vendégfogadást és a szeretetet Bunta Gyöngyinek és kollégáinak!

Budapest,2017-06-10
Kiss Anikó
Brunszvik Teréz Budavári Óvodák
Lovas úti telephely óvodavezető helyettes