Tehetségígéretes Program a jászszentlászlói Szent László Óvodában
Helyi nevelőközösségünk 1993 óta néphagyomány-ápoló szemléletben neveli, fejleszti a gyermekeket. Hivatalosan1999 szeptemberében került bevezetésre az Alternatív Pedagógiai Programunk. Nevelési célunk legfőbb tétele ma is helytálló.
Derűs, kiegyensúlyozott légkörben az egyéni különbözőségek figyelembevételével olyan személyiségfejlesztés, amely a gyermek érzelmein át a néphagyományok megismerésére, tiszteletére nevel.
A jászszentlászlói óvodai nevelésben a 3–7 éves gyermek középpontba helyezését, a gyermeki személyiség kibontakoztatását, fejlesztését tekintjük elsődleges feladatunknak. A gyermek fejlődő személyiség; fejlődését genetikai adottságai, a belső fejlődés sajátos, egyéni törvényszerűségei és a környezeti hatások együttese, mindezek együttvéve határozzák meg.
A fentiekből kiindulóan fontosnak tartjuk:
- az óvodába kerüléstől kezdődően a pozitív ingerekben gazdag környezet biztosítását, a gyermekek olyan személyiségerősítő kihívások elé állítását, melyekben tapasztalati úton fejleszthetik a kicsinyek legjobb képességeiket, kreativitásukat;
- a megfelelő légkör megteremtése, a kiegyensúlyozott társas kapcsolatok biztosítása óvodapedagógusokkal és a kortárs gyermekekkel;
- az életkori sajátosságok figyelembevétele, a játékosság előtérbe helyezése, élmény- és tapasztalatszerzés, az érzelmi biztonság kitüntetett biztosítása;
- a tehetségsegítés jászszentlászlói óvodánk nevelési gyakorlatának szerves részét képezi a gyermek egész napjára vonatkozóan és a vele foglalkozó valamennyi felnőtt együttműködésén keresztül valósítva meg.
Óvodánkban, a jászszentlászlói Szent László Óvoda néphagyomány-tisztelő óvodai nevelésében nagy szerep jut az irodalomnak, a dramatikus népszokásoknak, a szólásoknak, a mondókáknak a találós kérdéseknek, a közmondásoknak, a népmeséknek, a csujjogatóknak.
A jeles napokhoz fűződő színjátékszerű népszokások sokrétű, mondhatnánk komplex nevelési lehetőséget nyújtanak. Találkozik minden műveltségterület, és helyet kap tevékenységeinkben a játék, a dramatizálás, a gyermekek nyelvi improvizációja, a népzene, a néptánc, a népi díszítőművészet (maszkok, kellékek, tárgyak, viselet), tréfa és az ünnepi ételeknek is ott a helyük. A néprajz, a néphagyomány-ápolási program vezeti be a gyermekeket a nemzeti kultúra, ezzel az emberi kultúra egész közösségébe úgy, hogy ő a maga helyét ebben a közösségben felismerje, felismerhesse.
Lényegében olyan közösségi jellegű színjátékszerű szokásokról van szó, ahol a játékosan, megtanult, a játékhoz tartozó gesztusok rögzítése, a térben való elhelyezkedés mind a közösségi szellemet hivatott elmélyíteni. A közös élmény az alapja a művészi befogadásnak. A nevelő dolga az, hogy mintát nyújtson, hogy segítse a gyermek megnyilvánulásait, úgynevezett szerepjátékát, amelyben kifejezheti gondolatait, érzéseit. Legyen az óvodapedagógus játszótársa a gyermeknek, hogy az együttlét örömének ízét meg tudja éreztetni a gyermekkel!
Az elmúlt években, a tehetség kibontakoztatáshoz kapcsolódóan, valamint az összetartozás érdekében Jászszentlászlón, immáron harmadik alkalommal kerül megrendezésre a „Szomszédoló” – területi dramatikusjáték-délelőtt. A tehetséggondozás nyelvi, előadókészségben való megmutatásának képessége kerül előtérbe, tiszteletben tartva a kicsinyek játékbeli kreativitását. Az óvodai nevelés során középső és nagycsoportban bizonyos jelek (dal-, játéktudás, rajz-, mozgás-, halláskészség) alapján a tehetségígéretes gyermek már bátran, sőt erőteljesen megmutatkozhat.
Az elmúlt évekre visszatekintve sokszínű repertoárról számolhatok be. Előadott volt Szüretelős, Gergelyező, Kántáló, Betlehemes, Kiszéző-villőző, Vásáros, Szent György-napi állatkihajtó, Májfaállító és Pünkösdölő.
A „Szomszédoló” – területi dramatikusjáték-délelőttre a kistérség óvodáiból, valamint a vajdasági Kishegyesről, testvér óvodánkból érkeznek a játékra vállalkozó csoportok; általában 6-8 csoport lép fel. Eddig nagyjából 90-100 gyermek érkezett hozzánk, Jászszentlászlóra. A helyfoglalás és fellépés kalapból húzott „számkép” alapján történik. A fellépő csoportok, óvodák nem kampányszerűen készülnek, hanem a nevelési évben folyamatosan elsajátítottakat adják elő. Nem erőltetett, kényszerített fellépésekről van szó, hanem jóízű játékról, amelyet a szeretett óvó nénijükkel együtt játszanak el. A külsőségeket a díszletek, a jelmezek adják, ám a lélekben felépített belső díszlet a fontosabb, és ez szerintünk az átélés, az önfeledt játék. Az előadásokkal egy időben, egy másik helyiségben a fellépő csoportok gyermekeinek lehetőségük van kézműveskedésre, népies mozgásos játék játszására. A legnépszerűbb kézműves tevékenységek a szövés és a fonás, a csuhézás, a gyöngyözés, a rongybabakészítés és mások.
Népies mozgásos játékok a Gólyalábazás, a Kanászkapó, a Hordólovagló, a Hordógurító, a Célba dobók, az Ugróiskola és így tovább.
A kistehetségekről értékelést ad egy szakmai csoport. Amíg ez a szakmai közösség megbeszéli a látottakat, hallottakat, addig a fellépő csoportokat megvendégeljük. A megvendégelés után az értékelés előtt egy fergeteges táncházi mulatságban van részük a gyermekeknek.
A délelőtti tevékenységek zárásául mindenkit megdicsérünk, alkalomhoz illő ajándékot adunk: bábokat, fejdíszeket, könyveket. A gyermekek és óvópedagógusaik elégedetten utaznak el Jászszentlászlóról. Mi, óvodapedagógusok boldogok vagyunk, hogy ezek a gyermekek megmutatták tehetségüket, tovább éltették a magyar népi dramatikus játékokat, hogy együtt voltunk és közösséget építettünk gyermekekkel, felnőttekkel egyaránt, hiszen a néphagyomány-ápolásnak ez mindig fontos feladata volt, és marad is.
Szabó Lőrinc ezt így adja nekünk a „Tücsökzene” jóvoltából: „S nem szűntem meg örvendezni magamon hogy, ami tetszik, azzá változom.”
Jászszentlászló, 2016
Csuri Ferencné