2016. november 25-én, az óvoda megtelt olyan óvónőkkel, akik más, egyéb településekről jöttek különböző óvodákból. Minden vendéget egy-egy gólyafészekben dolgozó fogadott, olyan hihetetlen kedvességgel, hogy akinek rosszul indult volna a napja, az is elfelejtette búját-baját. Az előtérben, tányéron töltött káposzta várta az érkezőket, ha viszont közelebbről megnézted, észrevehetted, hogy milyen élethűen készítették el papírból az ételt formázó dekorációt. A folyósón végighaladva a vendégek, a gyerekek által készített alkotásokban gyönyörködhettek, ami a mostani ünnep témájáról, a malacról szólt. Fakanálból, fakorongból, papírból készítettek a csoportok malac fejeket, testeket, amin látszott, hogy azok mind a gyerekek kezeinek munkája. A folyosó végén az irodában levő hosszú asztalon horgolt díszek, házi szappanok, illatzacskók, gyöngyből szőtt ékszerek ejtették ámulatba a betoppanót. A kisebb irodában tudtuk a kabátokat elhelyezni, de mire odaért az ember, már kimelegedett a sok nézelődésbe, csodálkozásba. Az íróasztalon mézeskalácsból készült adventi koszorú díszítette a szobát. Minden csoportba betérhetett a látogató, és figyelhette a falusi hangulat lenyűgöző színorgiáját. Régi ládák, fényképek, konyhai eszközök mutatták be azelmúlt korok hangulatát. A gyerekek az idegenek ellenére is fesztelenül élték a mindennapi tevékenységeiket.Voltak, akik már reggel beöltöztek a fellépő ruhájukba, és voltak, akik csak a reggeli után öltöztek át. Az intézmény dolgozóinak segítettek szülők is, akik a vendégeket kínálták a tornaszobában megterített asztaloknál zsíros kenyérrel, töpörtyűkrémes kenyérrel, teával és kávéval. A tornaszobában a konyhai tűzhely a városi embereknek igazi kuriózumnak bizonyult. A sarokban Pista bácsi ügyelt a papírból készült töpörtyűre, hogy a kondérban „le ne süljön”. Pista bácsi egy meglett parasztember, akinek fehér, kitömött vászonból készült a feje, kackiás bajusza fonalból, teste szintén kitömött vászon, amire egy csinos kis mellény került. Az előtte levő kondérban pedig számtalan mennyiségű papírtekercses töpörtyű „rotyogott”. A reggeli fogadtatás után, felöltöztünk, és az óvoda melletti közösségi házba mentünk, ahol már berendezett asztalokon várták az eszközök és különféle alapanyagok, hogy valami készüljön belőlük. Ezen a napon mi más is lehetett volna a művekből? Persze…, malacok, illetve malachoz köthető dolgok készültek a vendégek bevonásával. De hogy ne fussak előre az alkotásokig, elmesélem, hogy a színpad előtt félkörben ültek a vendégek, és az óvoda vezetője néhány gondolattal vezette fel aznapi látogatásunk célját. Judit néni után Erzsi néni mesélte egy század közepén lezajlott disznóvágás folyamatát, amit még gyermekként élt meg. Visszaidézte a kor hangulatát, érezni lehetett a pörzsölés sercegését, illatát, hangulatos előadása során. Ezután a már izgatott óvodások műsora következett, amit 3 felnőtt segítségével játszottak, táncoltak el. Játszottak, mert a gyerekek arcáról a nyugalom, önfeledt kikapcsolódás öröme sugárzott: „Ha elrontom, elrontom, gyorsan javítom és tovább megyek”.Úgy táncoltak ezek a gyerekek, hogy élvezték minden percét. Az Ő kis játékuk után az összes vendéget felállították, és táncház szerűen közös táncolásra invitáltak bennünket, a gyerekekkel együtt. A párválasztós éneknél minden gyermek egy felnőttet választott, akivel együtt énekeltek és pörögtek. Mikor már kitáncoltuk magunkat, jöhetett az alkotás az asztaloknál. Malacok készültek horgolással, dobozból filcanyag ragasztással, mézeskalácsformából, zokniból, anyagból, gyapjúból nemezeléssel. Bőrből pedig kulcstartókat lehetett karcolni, varrni. Mindenki alkotott valamilyen malacot, és közben egymást hallgattuk, beszélgettünk, ötletek követték egymást. Mindenfélét nem lehetett elkészíteni, de 2-3 féle malacot mindenki haza tudott vinni. Ezután visszatértünk az óvoda tornaszobájába, ahol az ISTENI disznótoros ebéd közben egy fiatalember mesélt 2 történetet kizárólag felnőtteknek. Az előadásmódja, a hangszíne, a mimikája, a gesztusai a két rövid történetet feledhetetlen élménnyé varázsolta. A vastaps csak enyhe elismerés volt a közönség részéről. A kis mesék után még falatozhattunk az ízesen elkészített véres és májas hurkából, amit ezúton is köszönünk a készítőjének.
Nagy örömömre szolgált, hogy már másodszor lehettem részese ilyen eseménynek ebben az óvodában, mert most is új élményekkel és ötletekkel gazdagodva, új energiával feltöltődve térhettem haza.
Köszönöm a meghívást, a szervezők lelkesedését és kedvességét!

Honti Anna
óvodavezető
Bóbita Óvoda, Dunavarsány