Edelényben láttuk a „gyökereket” és a megújuló fa „lombos koronáját”
A Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Egyesületének a NÓE jelmondatának átfogalmazása adta a fenti megszólítást, címet.
A kicsi óvodások a „lombosodó fák levelei” ránk ragyogták önfeledt játékukkal azt a múltat, a mindennapjainkban láthatatlant, amit a velük „hajladozó ágak” az óvó nénik felszívtak a gyökereken keresztül a szülőföld televényéből és átárasztották a „leveleknek” gyerekeknek.
Ezek a „gyökerek” mélyebbre kúsztak, mint az egykori edelényi bányák tárnái. Időben is térben is erősebbnek bizonyultak. Régi borsodi gyermekjátékok elevenedtek meg a gyerekek játszóiban. Hiszem, hogy bevonulásukkor, bemutatójuk során nem csak az én hátam borsódzott.
Az újra zöldellő, megújuló fa szimbólumánál maradva az Egyesület tavaszi szakmai találkozójának mind a két napján ott susogott, árnyalt, – mint a mesebeli fa – egyszerre virágzott és gyümölcseivel gazdagított bennünket.
Edelény neve ifjú koromban, a hatvanas évek elején, akkor jelent meg elmémben, amikor az erdei munkát: favágást, fuvarozást, mészégetést egyik napról a másikra ott hagyó, ökreiket eladó répáshutai brigád két tagja a diósgyőri kohászathoz, két tagja az edelényi bányába szegődött. A Bükk-hegység tetejéről a bányába menni csillésnek? Nem értettük meg őket.
A kohók mellől ketten két év múlva visszajöttek. Az Edelénybe menők ott maradtak. Milyen erő húzta oda őket, a pénz vagy más? A mai napig sem tudom.
Edelény neve, a Bükktől távol kerülve akkor erősödött meg bennem, amikor kiderült, hogy a NÓE tavaszi találkozóját „vándorgyűlését” az edelényi Mátyás Óvoda vállalta fel.
Feleségem révén, aki az Egyesület elnökségének tevékeny tagja, az előkészítés során, az év elején kétszer is oda autóztunk Szentendréről, hogy a NÓE szellemiségét egyeztessük az edelényi óvó nénik szándékával. Ekkor fogott meg a nagy elszántságuk. A közel két évtizedes egyesületi munkába csak újonnan bekapcsolódó testület akarása, önbizalma. Amikor ott jártunk még rügyekben aludtak a hajtások, a levelek. Az április végi nagy rendezvényre már minden kibontakozott. A tavaszi megújulásban nem csak kizöldellt fű, virágba borult a fa, a természet az egész határban, de a Mátyás Óvoda is virágba öltözött. Már Edelény város fő utcája elején, az út felé feszítve üdvözölték az érkező óvónőket. A művelődési központba gyűlt össze a 250 óvónő határon innen és túlról, ahol a rendező óvónők szíve már a blúzuk felett dobogott. Köszöntők és előadások a kistérségről és Edelényről és környékéről, majd Lovász Irén szuggerált meg bennünket az ének, az éneklés – (és nem a gépzene!) – fontosságáról. Lagzit is túlszárnyaló ebéd után Edelény minden értékét, régi és új gazdagságát megmutatták:
A gyönyörűen felújított barokk L.Huillier-Coburg-kastélyt, élővé tették a meghívott muzsikával. A borsodi ősi földvár tövében – kicsi tájházukat. Udvarában, egykori óvodásaik a Kis Császta néptáncegyüttes vidám bemutatója színesítette délutánunkat. Természetesen napfényes óvodájukat, ahol a már említett gyermekjátszó gyönyörködtetett. Közben fiús és lányos kézműves játékkészítést sajátíthatott el, aki akart.
Vacsorázni, Ládbesnyő Merlot Borházába szállítottak bennünket. A gyökerekre támaszkodva, a semmiből teremtették meg tulajdonosai a 300 főt is befogadó rendezvény teraszukat. Pincéjében mutatták, kóstoltatták boraikat.
Másnap az Egyesület közgyűlése után még egy kibontakozásban volt részünk a Császta-hegyen. Tavaszi megújulásba öltöztette előadását a NÓE új elnöke. Különös kegyelemben volt részünk a szellős napsütéses időben, amikor a szabadtéri színpadon a Nagy Császta Néptánc Együttes fergeteges bemutatójában gyönyörködhettünk. A környéken minden megújult: a parcellás szőlők, a sorakozó borházak, pincék a jófajta edelényi borokkal.
A 2015-ben épített Császtahegyi kilátóról messze repített a tekintet Edelény városára, a Sajó felé és túl a Déli-Bükk vonulatára. A szabadtér babgulyását, amit a görög katolikusok konyhája kínált helyben, tájban gyönyörködve fogyaszthatta el a hazafelé indulni készülő, de maradni is, visszatérni is szándékozó óvónők sokasága.
Kedves Palkó Ildikó, Erzsike, Zsuzsa és mind a többiek, akik kitűzték szívüket a blúzuk fölé,
– nagyon köszönjük egy év távolából is az élményt az életre szóló emléket.
Így húsvét táján, nagyhéten áldjon meg Benneteket a jó Isten!
Pilisszentlászlóról, 2017. április 12. jó szívvel emlékezve a rostán fennmaradóval
a SZÓNÉK kisdobosa