Élménybeszámoló a 2025-ös Erdélyi útról
Kedves Olvasó!
Hosszú évek óta kiválóan szervezi és vezeti májusban az erdélyi kirándulást Kertész József, akihez volt szerencsém csatlakozni idén is. Sokszor hallottam, hogy aki egyszer Erdélyben járt, az örökre a szerelmese lesz a tájnak és az embereknek. Ez velem is így történt. A hegyek, a hágók, a sziklák, a folyók és a völgyek mind-mind egy csoda! Idén is a Királyhágón át közelítettük meg Nagyváradot és gördültünk tovább Marosvásárhely után Székelyudvarhely felé. Az épített környezet is lenyűgöző, a Kultúrpalota homlokzatán örömmel fedeztük fel a két Bolyai domborművét más híres magyarok mellett. A szállásra érkezés előtt még megálltunk Farkaslakán, ahol Hadnagy Jolán ízes és tartalmas elbeszélését még órákig hallgattuk volna Tamási Áronról. A Székelyudvarhelyi szakmai nap témája a “Népi hangszerek. Készítésük és alkalmazásuk az óvodában” volt. A délelőtt folyamán ezer és ezer ötlet fogalmazódott meg bennem Bíró Lajos előadása alatt (és nemcsak bennem). A gyermekek játéka Farkas Emőkével fantasztikus volt, pislogni sem mertünk, nehogy lemaradjunk valamiről. A délutáni tevékenységek is magas színvonalat képviseltek, a citeratanulás mindenkit lenyűgözött, hiszen röpke 50 perc alatt az alapokat elsajátítottuk Bíró Lajos vezetése mellett. A már ismerős néptáncos házaspárral kitáncoltuk magunkat a vacsora előtt. Másnap folytattuk utunkat, bár az esős idő miatt módosítani kellett az útvonalat. Segesvár középkori hangulata, a Székely kő és Torockó látványát az eső sem ronthatta el. Az este folyamán két szivárványt is láttunk, ami hol a Székely kő előtt, hol felette jelent meg! A falumúzeum, a vízimalom és az unitárius templom látványa maradandó élményt jelentett. A hazafelé tartó utunkat is az eső szegélyezte, de Nagyszalontán már szép idő várt minket, ahol Arany János nyomában jártunk. Mit jelentett nekünk résztvevőknek ez az út? Flow élményt, feltöltődést, összetartozás érzését és inspirálódást a hétköznapokra és elsősorban azt, hogy jövőre is ott szeretnénk lenni az utaslistán! Köszönjük a vendéglátást a Napsugár Néphagyományőrző Mesteróvodának a tartalmas vendégvezetést Kertész Józsefnek!
“Manapság már nemigen van olyan ember, akit régi szokás szerint vándornak lehetne nevezni. De ha mégis volna, mutatóba egy legalább, vándorútjából az az egy sem hagyná ki Erdélyt bizonyosan.”
Nádasiné N. Ildikó
