Kedves Mindnyájan!

Amikor ezt a levelet olvassátok, akkor bizony nekünk Verőcén kellett volna találkoznunk, Egyesületünk XXII. Tavaszi találkozóján! Ti is azt mondjátok, amit én, hogy ilyen még nem volt, és nagyon bízok abban, hogy nem is lesz!

Az idei találkozónk témája nagyon izgalmasnak ígérkezett, Férfi és női erények, értékek átadása az óvodai nevelés mindennapjaiban.

A házigazdák szorgosan készültek, szépítették az óvodát, készültek a gyerekekkel, szervezték a szállást, megkeresték az előadókat, támogatást kértek, de április 24-25-én a megvalósítás elmarad!

Nem köszönthet bennünket személyesen Daragó Éva, óvodavezető, nem csodálhatjuk meg az óvoda közösségének új ruháit, amiben várnának bennünket. Nem tud köszöntőt mondani a fenntartó, a polgármester, és nem tudják a ceglédiek átadni a vándortarisznyát sem.

Elkezdődött volna a nap eseménye!

De nem hallgatjuk meg Dr. Sándor Ildikó előadását, aki arról beszélt volna, hogy a gyerekjátékok, hogyan alakítják a gyerekek jellemvonásait? Dr. Magyar Gábor a kiállásával is férfi minta, hallgatva pedig bólogatnánk nagyokat, hogy bizony-bizony, hol vannak manapság ezek a férfi minták? Kovály Erzsébet, református lelkészt, mentálhigiénikust hallgatva, helyre kerültek volna a lelkünkben is a női erényekről eddig tudott ismereteink.

Szent György naphoz kapcsolódik az ún. Szent György-napi kilövés. Ez a lányokat, legényeket összepárosító, hibáikat kiéneklő szokás elevenedett volna meg a gyerekek játékában.

Nem vehetünk részt azokon a műhelymunkákon, amik az óvodai nevelés területeihez kapcsolódva vártak volna bennünket. Nem kóstolhatjuk meg a helyi ételeket, zárva marad a pénztálcánk, hiszen mindig tolongunk a portékáknál, jókedvűen osszuk meg, hogy ki mit látott, mit érdemes megvenni! Lett volna lehetőségünk, hogy csodáljuk a Dunát, vagy nézzünk be a múzeumba és készüljünk az esti meglepetésre, mulatságra. Nekem, nagyon fog hiányozni, hogy este a szobánkban, egy pohár bor mellett, összekuporodva az ágyon, hogy még többen elférjünk, megbeszéljük, hogy milyen volt a nap? Ereje van ezeknek a beszélgetésnek, összetartó ereje!

Nem ébredhetünk azzal a tudattal, hogy ünnepre készülünk, mert 20 éves az Egyesületünk! Miért ez a témája a találkozónak? Mi indította el a verőcei óvónőkkel együtt a közös gondolkodást a négy fő erényről? Ehhez kapcsoltuk volna azt a filmvetítést, aminek címe Az idők jelei. Nem tudom elmondani Nektek, hogy miért értek egyet a Seneca-tól vett idézettel, Senki se jó véletlenül, az erényt tanulni kell. Nem láthatjuk az Aranyalma páros záró előadását, ahol helye van a táncnak, zenének és a mesének! Nem búcsúzhatunk el a házigazdáktól, akik óvodalátogatásra hívtak bennünket.

Mi az, amit tehetünk? Jó egészségben vészeljük át ezt a rendkívüli helyzetet. Higgyünk az őszi találkozásban, mert szeretnénk az elmaradt programból néhányat megvalósítani! Olvassátok el figyelmesen Faust Erika írását a 20 éve megalakult Egyesületünkről! Olyan anyagot állított össze az Ünnepi Közgyűlésre, amit sokszor kell elolvasni, hogy elhiggyük, ez rólunk szól, akik tagjai vagyunk az Egyesületnek! Mintát kaptunk, értéket közvetítettünk, megerősödtünk, és bebizonyosodott, hogy szükség van a népi kultúra átadására!

Mit tehetünk még? Mindazt, amit eddig, hogy a következő 20 évben is munkálkodjunk, erősítsük összetartozásunkat.

A találkozó témáját levelem elején megírtam, a mottójával szeretném azt a nem is „kis levelemet” befejezni!

„Kicsi vagyok én, majd megnövök én,

Én leszek a legjobb ember a föld kerekén.”

Ti is érzitek, hogy a 3-7 éves korosztály nevelésében milyen nagy szerepünk van?!

Na, de most már tényleg elbúcsúzok, vigyázzatok magatokra és találkozzunk ősszel!

Szeretettel, Ildikó
Kelt, Szent György havának 24. napján, Szentendrén