Egyesületünk megagalakulásának 20. évfordulója alkalmából

Kedves Egyesületi Tagok!

    Egyesületünk megalakulásának 20. esztendejében kaptam egy elköszönő levelet Cigándról, Kovács Lászlóné Editkétől, egy nyugdíjba vonuló óvónőtől. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe. 

Előtte engedjétek meg, hogy felidézzem – az Egyesület alakulásának évében rendezett találkozónkra – a cigándi apró bélessel, vidám énekszóval, viseletben érkező kis közösséget.

CIGÁND.  Ez egy Bodrogközi település. Azoknak az egyesületi tagoknak, akik a kezdeti években is velünk voltak, ma már többet jelent. Egy hagyományait még éltető  közösséget – a település lakóit, intézményeit és középpontjukban az óvodát – amely a hagyományok világában természetességgel éli mindennapjait.

Egy olyan óvodát, amelyben a testület ösztönösen felismerte, hogy az óvodapedagógusok íratlan kötelessége múltunk értékeinek őrzése, éltetése, átadása. Ezzel az ösztöneikből fakadó óelkötelezettséggel nevelték a gyermekeket, már akkor, amikor Egyesületünkhöz kapcsolódtak.

A Cigándi Napköziotthonos Óvoda testülete Téglás Dezsőné Ica óvodavezető irányításával, két alkalommal (2002. 2009.) fogadta az Egyesületet, a hagyományos tavaszi találkozón. Maradandó emlékekkel, a kis testületet szívünkbe zárva tértünk haza.

Ebben a szakmai alkotóműhelyben, a népi kultúrát tisztelő és megbecsüló kezdeményezések születtek, amelyek mintakövetésre ösztönöztek. A népművészet egy csokorban: gyermekköltészet, díszítőművészet, népviselet, népzene, néptánc. Mindenből kézzelfogható hitelesség áradt. Egyesületi tagjaink közül sokan, az itt tapasztaltak alapján értették meg és érezték át, hogy a népi hagyományok átadása, az átörökítés, milyen összetett, ugyanakkor egyszerű feladat: élni kell benne, vele és érte. Ahogyan ez a lelkes csapat tette, jókedvvel teli, derűs elkötelezettséggel. A néphagyomány éltetés iránti hitünkben megerősítve jöttünk el az óvodából.

Ahogyan a határon túli óvónők is amikor a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága szervezésében a Dr Szőke Anna által vezetett képzések során látogattak az óvodába.

Értékteremtő kezdeményezésük volt a testület által összegyűjtött cigándi gyermekjátékok, szokások írásos megjelentetése, a Cigándi Bokréta legzsengébb ága (2005.).

A hiánypótló kiadvány saját gyakorlatukon keresztül, Bodrogköz kincseiből nyújt ízelítőt a néphagyomány átörökítő óvodai nevelés gyakorlatához. (2014-ben: Virágot bont a zsenge ág.)

Az Egyesület elsők között adományozta a testületnek – a jászszentlászlói és szentendrei Bimbó úti Óvoda mellett – a Néphagyományőrző Mester Óvoda címet. (2008.)

Az évek során – mint minden óvodában – nagyon sok változás történt. Az óvodavezető elnökségi tagunk is volt, 2013-ban nyugdíjba vonulásakor elköszönt, óvodájában is stovábbadta a „staféta botot” Ma a férjével, citeramuzsikával, vidám népdalaikkal. járják a településeket.    Kívánom, hogy az óvoda, ma Tündérkert Óvoda és Bölcsőde, távozó elődeik és a Mester Óvoda szellemében folytassa nevelőmunkáját.

Most a 20. évforduló kapcsán büszkeséggel tölt el, hogy a hagyományok átörökítése iránt elkötelezett Egyesületünknek a közös ügyünk iránt elkötelezett cigándi óvónők a tagjai voltak    Kívánom Egyesületünk Elnökségének, Tagjainak, hittel, egymás iránti tisztelettel és szeretettel vigyék tovább népi kultúránk megbecsülésének, átörökítésének ügyét.

Örülök, hogy e nemes szolgálatnak én is egyik „szolgálója” voltam.

„A szeretet sugározzon mindenre. Mert szeretet nélkül nem lehet sem muzsikálni, sem     tanítani, sem írni. Szeresse mindenki az övéit, saját népét és értékeit, hogy a másokét isszeretni tudja.”(Barsi E.)    Gödöllő,2020. szeptember hava.           Szeretettel és tisztelettel: Faust Dezsőné Erika