Talán van néhány óvónő, aki a tavaszi tapasztalatokat most is alkalmazhatja.
Budapesten, a Fővárosi XIII. Kerületi Önkormányzat Egyesített Óvoda Madarász Viktor Tagóvodájában dolgozom óvodapedagógusként, 34 év szakmai gyakorlattal a hátam mögött. 2019. márciusig Gödöllőn, a néphagyományőrző szemléletű Kikelet Óvodában dolgoztam. Sokat köszönhetek múltamnak, a volt vezetőimnek és kollégáimnak, akik mindig segítettek pedagógusi munkám eredményességében. Amikor óvodát váltottam, nem is gondoltam arra, hogy egy nagy kihívással járó változás következhet be a pedagógustársadalom életében.
2020 tavaszán a COVID19 járvány megjelenése új, váratlan helyzetet teremtett. Amikor a kormány rendelkezései értelmében március 18-tól bezártak az óvodák, szinte egy szempillantás alatt újra kellett gondolni minden eddigi tevékenységünket. Teljesen bizonytalan lett, hogy a karantén meddig fog tartani. Természetesen a fenntartó irányt mutatott a működésre vonatkozóan. Így voltak kolléganők, akik, szociális tevékenységgel segítették a kialakult rendkívüli helyzetet, és sokan voltunk, akik online rendszerben folytattuk tovább óvodapedagógusi munkánkat.
A szülőkkel való kapcsolattartásom egyik rendszeres „élő” eleme volt az elektronikus út. Igy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy online módon kapcsolatban maradhattam minden óvodás gyermekemmel és családjaikkal, amiért nagyon hálás vagyok!
Először végig gondoltam, hogyan tudom az online együttműködésünket aktivizálni, rendszeressé tenni. Ajánlást tettem a szülőknek, egy napirend kialakítására, amelyben jelöltem, hogy mikor milyen tevékenységet kínálok a gyerekeknek.
Az első napokban „csak” meséltem, felidézve magamban a meséléseim alkalmával megélt csodálkozó, mosolygós arcokat… (kiscsoportosok).
Az óvodai napirendünket követtem, igy a mesélés időpontjának a mindennapos hagyománnyá vált délutáni pihenés előtti időpontot választottam. Az óvodában ez már megszokottá, a gyermekek „igényévé” vált. Minden nap 13 órakor élő videóban meséltem segítve az otthoni délutáni pihenésre hangolódást, a családok életét. Nagyon fontosnak tartottam otthonomba költöztetni Biri-Barit a csoport bábját aki minden nap egy simogatással és álompuszival segítette az elalvást! Ezt a képernyőn keresztül is megette! Az, hogy a gyermekek láthattak, nemcsak hallhattak a kapcsolatunkat „ébren tartotta” s a báb jelenléte fokozta. Ebben az időszakban nagyon sokat hasznosítottam Bajzáth Mária mesepedagógiai képzésén tanultakból, a mese befogadásának megsegítésére.
A szülői visszajelzések már az első naptól nagyon megerősítettek abban, hogy ez jó döntés volt, és tovább kell folytatnom. Ekkor jött egy felhívás a XIII. kerületi Egyesített Óvoda részéről. Indított egy sorozatot, amelyben óvónők mesét mondanak. Ehhez kérték a vállalkozó óvodapedagógusokat. Szívesen vettem részt, mert már tudtam, hogy ezzel biztos örömet szerzek a gyermekeknek, szülőknek egyaránt. A meséket úgy választottam meg, hogy minden óvodás korosztály számára élményt nyújtson s ezeket a meséket természetesen könyv nélkül meséltem, Nem tévedtem, a felvétel lejátszása után sok köszönetet kaptam a csoportba járó szülőktől, ismerősöktől, s nem utolsó sorban a kollégáktól.
Az első „ötletem” után tovább gondoltam az online nyújtott lehetőségeimet Hét elején meghatároztam a heti feldolgozandó kezdeményezéseink témakörét. A családok felé közvetítettem melyik napon milyen tevékenységet ajánlok, s hogy esetlegesen milyen eszközre lesz szükség a feldolgozáshoz. Természetesen mindig kihangsúlyoztam, hogy csak ajánlást nyújtok. Ugyanígy megoldási lehetőségeket, ötleteket ajánlottam, mivel köthetik le gyermekeiket. Igyekezetem a gyermekek egyéni fejlettségét is figyelembe venni, s így személyre szabott ajánlásokat is tettem.
Néhány nap elteltével én azt éreztem ez bizony kevés, hisz a szülő nem pedagógus, nem biztos, hogy ötletgazdag, nem biztos, hogy találékony, és még sorolhatnám, anélkül, hogy kételkednék a szülők elkötelezettsége, szerepe iránt.
Tehát arra jutottam konkrétabban kell nekem megmutatnom épp mire is gondolok, hogyan valósítsam meg a gyakorlatban mindazt, amit ajánlok. Szerencsémre volt egy olyan kolléganőm, aki teljesen azon a hullámhosszon volt, mint én, telefonon rengeteget konzultáltunk, hogyan, mi módon lépjünk tovább. Elképzelésünk volt, de bizonytalan s egymást erősítve úgy döntöttünk más nevelési területen is a videó-felvételekkel próbálkozunk.
Nem volt egyszerű, hisz nemcsak az egyes témák megoldási lehetőségeit kellett átgondolnunk, hanem azt is, hogy otthon milyen eszközöket tudunk felhasználni, mert hát legyünk őszinték az óvoda gazdag eszköztárával nem rendelkeztünk. Itt jött a kreativitás, mit mivel, hogyan helyettesíthetünk. Ebben nagy segítségemre szolgált a néphagyományéltető nevelés során szerzett gyakorlati tapasztalatom.
A tevékenységeim videófelvételéhez többszöri próbálkozással sikerült elsajátítanom a technikát is. Így sikerült azokról videófelvételeket készíteni, amit továbbíthattam. Mivel a videók nem élő videók voltak, így bár mikor lehetőségük volt annak megtekintésére, vagy épp felidézésére. Így szabadon választott időpontban nyújtottam segítséget.
Készítettem ének-zenei, vizuális, mozgásos videó felvételeket. A külső világ megismerésének lehetőségei közül több témát úgy dolgoztam fel, hogy kimentem ki a természetbe és ott készítettem a felvételt, valósághű tartalmat szándékoztam közvetíteni. Közben mindig mondókázgattam, énekeltem, reméltem, hogy a gyerekek, amikor ezt látják, velem együtt játszanak, énekelnek, tapsolnak. Egyik emlékezetes alkalom a kiszebaba készítése volt a Húsvéti ünnepkör közül a kisze hajtás. Vizuális témakörben bemutattam a kisze készítésének technikáját, ahol közben énekeltem, mondókáztam, de rájöttem, hogy ez így nem lesz elég, hisz nincs mihez kapcsolni. Így utána lementem a Szilas patak partjára, és élő videó adásban jelentkeztem be, s úsztattam el a kisze bábut és fűztem hozzá kísérő szöveget. Meg volt a hatása.
A vizuális témák feldolgozásánál igyekeztem olyan anyagokat megjelölni , amelyek szinte minden családban megtalálhatóak: liszt, lencse, bab, hagymahéj, stb. Így, egy kicsit a népi kismesterségeket is feleleveníthettük. Előre elkészítettem egy mintát, amit bemutattam. Ezután, szépen fázisonként haladtam kis lépésekben, hogy teljesen követhető legyen mindenki számára. Közben, ahogy azt a hagyományos óvodai mindennapokban is, a munkálkodásomat mondókával, dallal színeztem.
A leg nagyobb csoda akkor történt, amikor megtanultam, hogyan alkalmazzam a ZOOM meetinget is. Ez szinte élővé tette az együttműködésünket. Hozzásegített, hogy a családokkal való kapcsolattartás még személyesebb lehessen. Rendszeresen így beszélgettünk gyermekeinkkel, szülőkkel. Mindnyájan nagyon élveztük!
Nagy izgalommal tarkított időszak volt ez számomra, mert bizony az is előfordult, hogy a technika ördöge megtréfált, és újra fel kellett vegyek egy-egy felvételt.
Viszont a majd három hónapos karanténnak rengeteg pozitívuma is volt számomra. Az online – oktatás alkalmazásával, nemcsak a digitális technikai jártasságom, hanem az emberi kapcsolattartás területén is sokat gazdagodtam. Bár nagyon hiányoztak a gyerekek, és kollégák is.
- Nem veszítettem el a közvetlen kapcsolatot a családokkal, a gyerekekkel. Folyamatosan kaptam a visszajelzéseket a közösen végzett tevékenységeikről, gyakran ötletekkel is segítettek.
- Rengeteget tanultam, szakmailag magabiztosabbá váltam, tudatosabban alkalmaztam hagyományismereteimből fakadó tudásomat. Igyekeztem mindenben a legjobbat adni.
- Gazdagodtam emberi, szakmai kapcsolataimban. Szoros baráti és szakmai kapcsolat alakult ki egyik az óvodában dolgozó elismert óvodapedagógus munkatársammal. Kapcsolatunk szakmai, nevelési kérdésekben ma is tartalmasan működik.
- A digitális technikai ismereteimet folyamatosan fejlesztettem, hogy megfeleljek az „online óvoda” elvárásainak. Mindez a tudás szükséges volt ahhoz, hogy ebben a helyzetben is folyamatosan és hatékonyan végezhessem óvodapedagógusi munkámat.
- Az óvoda-család kapcsolatában ez a kapcsolattartási forma a a mai napig gazdagít. Ebben a formában tartunk szülői értekezletet. A facebook, és a messenger üzenetek formájában napi kapcsolatban vagyunk. Online tartunk fogadóórákat, vagy csak épp az aktuális szülői kérdésekre adunk kielégítő választ. Hagyománnyá vált, hogy a szülők felé továbbra is továbbítjuk a mindennapjainkról készült fotókat, videókat, közvetítve hogyan éljük meg a mindennapjainkat.
Egyszóval ebből a helyzetből is profitáltam. Beigazolódott, hogy online formában is képes vagyok szakmailag megfelelni a belső és külső partnerek elvárásainak, jó kapcsoltot fenntartani a szülőkkel, a kollégákkal, s még tudásom gyarapítására is fordítani online képzéseken való részvétellel, mert ez idő tájt két képzésre is jelentkeztem, amiből egyet már sikeresen el is végeztem. S természetesen online tevékenységem során tükröződött néphagyományőrző nevelési tapasztalatom, gyakorlatom.
Mindenkinek egészséget, kitartást, a nehéz helyzet ellenére is kitartó, eredményes munkát kívánok!!!!
Budapest, 2020. októbere…………..
Helle Ildikó
óvodapedagógus
Madarász Viktor Tagóvoda