Első féle virág, a búza szép virág…
… mert bizony teveled széles ez világ él.”

Egy héttel a ceglédi tavaszi találkozó után, a rádiót hallgatva, arra a hírre figyeltem fel, hogy Esztergomban ökumenikus Márk-napi búzaszentelést tartottak. Ez a hír jó érzéssel töltött el, mert arra gondoltam, hogy én és több mint kétszáz magyar néphagyományt éltető óvónő is részt vettünk egy rendkívüli „ökumenikus” búzaszentelésen. Igaz, hogy a Cegléd határában történt búzaszentelést csak filmről láthattuk, de ez nem kisebbítette a megélt élményt.
A Szecsődi Péter atya vezette búzaszentelésen részt vettek a Magyarok Nagyasszonya Katolikus Tagóvoda óvodásai, óvónői és a város elöljárói, lakosai.
A búzaszentelés élményei, tapasztalásai megmutatkoztak a „Mag, mag búzamag” játékfűzésben, amelyet már élőben láthattunk.
Péter atya könyörgő imái, köszöntek vissza, a mondókákban, a dalos játékokban, ahogy hallhattuk a gyerekektől.

Például:
„Süss fel nap…, Bújj be hideg föld alá…”
„Bújj által, búj által te szép aranybúza…”
„Mag, mag, búzamag nőjél, nőjél hamarabb!”
„ … búza bokrosodjon…” és így tovább.

Igazi értelmet kaptak ezek a mondókák, dalok és nem is nevezném termésvarázslásnak, hanem az óvodások kis énekelt imáinak.
Játékfűzésükben ég és föld összeért, a tartalom és a forma együtt lélegzett. Nem csupán a külső világhoz fordultak, hanem elsősorban a teremtett világhoz, ahol a búza életet jelent és Jézus jelképét is. Ahogy János evangéliumában írva van: „Jézus mondja: Én vagyok az életnek kenyere.” – Igen, a mindennapi és a lelki kenyéré.
Bízom benne, hogy nagyon sok óvónőt megérintett a gyermekek játékfűzése és hasonló lelkülettel fordulnak az esztendő más napjaihoz is. Például, amikor a kizöldült Luca-búzát a karácsonyi asztalra helyezik, nem dísznek, hanem értelmezve az igazi jelentését. Vagy a virágvasárnapi kiszebáb meghordozásakor igazi tartalommal megtöltve éneklik: „Határinkat a jégeső el ne verje…” Átérezve az értelmét annak is, amikor a pünkösdi királynét magasra emelve termésbőséget kívánnak: „Ekkora legyen a kendtek…”
A régi ember életében rend volt, mindig tudta mit, miért csinál. Értelme volt minden cselekedetének. A Teremtőhöz igazodott, ezzel a lelkülettel élte az életét.
Hálásan köszönöm a Magyarok Nagyasszonya Katolikus Tagóvodának a rendkívüli alkalmat, amelyet átélhettünk az Egyesületünk kétnapos rendezvényén.
Minden esemény gazdagított bennünket, amely szolgálat volt a házigazdák és az előadók részéről:
„Mindnyájan egy akarattal együtt valának…”  (Apostolok cselekedetei)

Papp Kornélia