Nem tudom, hogy más hogy volt vele, de nekem, mikor meghallottam hol lesz az idei találkozó, meg kellett néznem a térképen Gomba települést. Várakozás kísérte utunkat, mind a találkozó témája, mind a települést

illetően, de ahogy megérkeztünk, az a hangulat, az a kedves fogadtatás, máris otthonossá tette közérzetünket,

és megfogalmazódott bennünk: itt jó lesz! És nem is csalódtunk!

Én úgy gondolom, nem is lehetett volna méltóbb helyen a XX. Tavaszi szakmai találkozó, mint itt, ahol hagyományokról nem csak beszélnek, hanem éltetik azt. Pest-Pilis vármegyében, egy olyan kisközségben,

olyan vezetőkkel, olyan lakókkal, olyan gyermekekkel, akik elődeiket tisztelik, hagyományaikat ápolják, a múlt tárgyi és építészeti emlékeit gondozzák, óvják.

Kevés olyan helyen voltunk, ahol egy polgármester és a vele dolgozók ilyen mélyen szívükön viselik a településük múltját, jövőjét. Itt gondolok arra, hogy ahogy köszöntöttek minket, ahogy beszéltek, minden, minden azt sugallta, hogy büszkék arra, amit elértek, büszkék az itt élőkre, büszkék a jövő nemzedékére, büszkék az óvoda minden dolgozójára. Az ország sok pontjáról érkeztünk ide, mindenki más, más módon próbálja a hagyományokat ápolni a helyi sajátosságoknak megfelelően, a legjobb tudása szerint, de itt élő múlttal találkozhatunk.

Az óvoda szép, modern épületében megbújó tárgyi emlékek lenyűgöztek, és az hogy ezeket még használhatják is az odajáró gyermekek, ez különösen nagy örömmel töltött el.

Mindezek mellet a kiállított felnőtt és gyermekmunkák is azt közvetítették felém, felénk, hogy igazi hagyományápolás folyik, és elképzeltem milyenek lehetnek itt a mindennapok, az ünnepek.

Gyermekkori, szép emlékek idéződtek fel bennem.

Számomra hihetetlen találó volt a találkozó témája: „Várj, madár várj……..”. Itt lehetett ezt a témát feldolgozni, ebben a természeti adottságokkal megáldott környezetben, ahol madárcsicsergéstől hangos a környék, ahol még látható a gólyafészek, ahol a pirkadat olyan, amiről álmodik az ember.

A meghívott előadók választásához is csak gratulálni tudok, mert látszott, és érezhető volt, hogy a témában otthonosan mozognak és oly természetességgel beszéltek, hogy belefelejtkeztem a gondolatmenetükbe. Nem is tudnék kit kiemelni, mert mindenki nyújtott számomra mondandót, sokoldalú megközelítése a találkozó fő témájának sok, már tudott, sok még nem tudott tudást alapozott meg bennem. Élményekben gazdag két nap volt, mely nem csak szakmai tudást adott, hanem fejlesztette esztétikai és íz érzékelésünket (micsoda étkek voltak!!!), környezet és a természet iránti fogékonyságunkat, értelmi képességeinket:- gondolkodás, képzelet, felidézés, ritmusérzék, érdeklődés, emlékezet, megfigyelés, szociális képességeinket, -alkalmazkodó képesség, önbizalom, együttműködés, közösségi érzés, társas kapcsolatok-, anyanyelvi és verbális képességeinket.

Szóval, Lányok és Asszonyok hatottatok rám, mint az óvodásra.

Bízom benne, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül és mindenki megtalálta a számára fontos és kiemelkedő érdeklődési területet. Mi tataiak megtaláltuk, és várakozáson felül jól éreztük magunkat (beleértve itt a szállásunkat is). Gazdagon tértünk „rezeda szagú” kis városunkba vissza, ahol feltöltődve, új erővel és bizalommal tekintünk a jövőbe.

Köszönet Nektek és a Falu népének a vendégszeretetért, a csodás hangulatért, a mély érzésekért, a hasznosítható tudásért és mindenért! Köszönet az egyesület vezetőségeinek, hogy megtalálta és szervezte Pest-Pilis vármegye, Gomba községében a Gólyafészek Néphagyományőrző Mester Óvoda dolgozóival és elöljáróival, támogatóival a XX. Szakmai találkozót.

És nem utolsó sorban, köszönet Faust Dezsőnének, Erikának és a húsz évvel ezelőtti Vezetőségnek, hogy létrehozták az egyesületet, hittek abban, hogyha kissebségben is vagyunk, de a néphagyományőrzéssel is lehet óvodai nevelést végrehajtani. A szokások, hagyományok éltetésével és kiegészítve, modern világunk vívmányaival fejlődhet az óvodás gyermek minden képessége és talán, meg tanulja tisztelni és szeretni múltját, jövőjét, embertársait.

A visszaemlékezés az elmúlt húsz évről, szép emlékeket, vidám hangulatot, sok örömteli pillanatot váltott ki belőlünk.

Kívánom, kívánjuk, hogy az egyesület maradjon fenn, ne csak további húsz évig! Azért hogy mindig legyen, azoknak az embereknek, akik e múlt őrzést felvállalják, hittel és kitartással folytatják, valamibe megkapaszkodni, hasonló gondolkodásmódot képviselve tevékenykedni.

A Tatai Fürdő Utcai Néphagyományőrző Óvoda minden Dolgozója nevében, kívánunk minden olvasónak szép, madárcsicsergéstől hangos tavaszt, és a nyárra, pedig jó pihenést!

 

Kelt: Tata, 2018. Szent György havában
Ács Józsefné( Erdős Edit)
Néhagyományőrző Munkaközösség Vezetője.