Százhatvan „új gólya” érkezett vendégségbe
Gombára az óvoda-fészekbe.
A gólyák közül csak kevesen tudták
milyen is ez a fészek,
de mégis sokan követték őket.
Az új gólyák rácsodálkoztak a fészekre:
mennyi régi ágacska
a múlt üzenetével
s mennyi új ágacska
a folytonosság frissességével:
a megdöntött hordóból bor helyett
tavaszi virágözön ömlik ki,
a szúette ablakkeretek
a gyermekmunkák tárolói lettek,
a megkopott vályog-téglavetők
kis polcokká, virágtartókká váltak,
az ütött kopott vájlingok, zsírosbödönök, lábasok
a beléjük vetett búzával az
életet hirdették:
„Jöjj el, által jöjj el, te szép aranybúza!”
a régi szekrényajtók, ágyvégek,
szekrények, polcok, karos-padok
nem veszítettek jelentőségükből,
értékük inkább növekedett
az új, a mai hozzáadásával.

Dicséret a látó szemnek,
az ügyes kéznek,
az éltetve őrző szellemiségnek.

A százhatvan gólya két napig élvezte
a fészek melegét,
barátságos berendezkedését,
tudták, nem maradhatnak tovább,
de otthoni fészkük
biztosan
más lesz ezután.

Papp Kornélia