Óvodánk 6 csoportjába 132 fő gyermek jár. A dolgozói létszámunk 12 fő óvónő, 2 fő pedagógiai asszisztens, 6 fő dajka néni, és 2 fő kisegítő dajka néni, akik szeretettel, gondoskodással nevelik a gyermekeket. Az óvodavezető munkáját óvodatitkár segíti. Az udvar és az épület külső rendben tartásáról a karbantartó gondoskodik, munkáját a dajka nénik segítik. Szeptembertől megbízott vezetőként Gönczi Zoltánné (Kati) óvónő látta el a vezetői teendőket 2017. február 1-ig. Február 1-től új vezetője van óvodánknak Szűcs Erika személyében mindannyiunk örömére. Városunk vezetősége és nevelőtestületünk egyetértett az ő pályázatának elfogadásában. Személyében látjuk a néphagyomány éltető programunk továbbvitelét, színesítését, óvodánk értékeinek megőrzését, gazdagítását.
Természetesen ebben a nevelési évben is a pedagógiai programunk szellemében neveltük és tanítottuk gyermekeinket, őrizve és éltetve a cigándi hagyományokat, mindig szem előtt tartva gyermekeink iskolára való felkészítését. Ennek megfelelően a kezdeményezéseken igyekszünk minél több alkalommal természetes anyagot használni. Az óvodánk bútorai, díszítő elemei őrzik a régi népi kultúra értékeit, és szívesen mutatjuk meg, minden hozzánk látogató kedves vendégünknek. Felnőtt – és gyermekcsoportok egyaránt ellátogattak hozzánk. A helyi Múzeumportával együttműködve óvodás és iskolás csoportoknak biztosítottunk helyet népi foglalkozások tartására. Ez évben is arra törekedtünk, hogy az új gyerekek mielőbb beilleszkedjenek a csoportok gyermekközösségébe. A legfontosabb, hogy szeretettel foglalkozzunk a gyerekekkel és a kicsiket is arra neveljük, ők is így viseltessenek egymás iránt. A csoportok családias légkörének formálását, kialakítását az is segíti, hogy a testvér, rokon, szomszéd gyerekek lehetőség szerint egy csoportba járhassanak. Vegyes csoportjainkban pedig a nagyobbak „dajkálhatják” a kicsiket. A szívünk szeretete mellett nagyon fontos a szakmai felkészültségünk, ismereteink felfrissítése, gazdagítása. Lehetőség szerint szakmai továbbképzéseken vettünk részt, 1 fő óvónénink pedagógiai minősülése sikeres volt. Vannak, akik a következő nevelési évre tervezik a minősülést.
„Ép testben ép lélek” – így tartja a mondás. Valóban így van, és mi arra törekszünk, hogy az óvodánk mindig tiszta legyen, a gyerekeink minél többet mozoghassanak és lehetőleg kint a friss levegőn, sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasszanak. Erre, örömünkre partnerek a szülők és az intézményt ellátó étkezde is. A Múzeumportával közös program a veteményeskert, minden csoportnak veteményese van a Múzeumporta kertjében. A saját nevelésű retek, újhagyma, borsó, saláta bizony a gyerekeknek is nagyon ízlett és büszkék rá, hogy ők vetették, gyomlálták. A munkára nevelés, a kétkezi munka értékének megbecsülése is nagyon fontos, erre is neveljük őket, szükséges személyiségük gazdagításához, formálásához.
„A kicsi a nagytól tanul” mi magunk együtt dolgozunk a gyerekekkel és munka közben sok mindenről lehet beszélgetni, a gyermekkori élményeinket elmesélni. A szocializációt a közösség erősödését, melegét is segíti az együtt végzett munka. Minden évszaknak megvan a maga szépsége és termése is. Legyen az gyümölcs, virág, zöldségféle, az mind megmozgatja a gyerekek fantáziáját, s a velük való foglalkozás fejleszti finommozgásukat, szem-kéz koordinációjukat, kreativitásukat, esztétikai érzéküket. Na és milyen jó mindezekben gyönyörködni, amikor a csoportszobát, öltözőt díszítjük velük. A szülőknek is lehetőségük van megcsodálni gyermekeik munkáit.
A nevelési évben nagyon sok hagyományéltető eseménynek voltunk aktív részesei együttműködve a Múzeumportával és a Művelődési Házzal. Kicsit előbb volt már júliusban a Cigándon már hagyománnyá vált „Béles fesztivál”. Óvodásainkkal a népi játékfűzéssel örvendeztettük a közönséget, természetesen cigándi viseletben. Az óvónénik népi játékokat tanítottak és készítettek a rendezvényen érdeklődő gyerekekkel, szülőkkel. Munkálkodás közben jól esett a finom béles és a kásás káposzta. Jó vigaszság volt, ahol kicsik, nagyok együtt mulattunk.
Aztán megnőttek a tökök, levágták a tengeri górét és készítettük a töklámpásokat, tök és más termésfigurákat. A góréból készült csőszkunyhót körbejátszottuk, belebújtak a gyerekek. Sorra játszottuk a régi népi játékokat. Természetesen a beszélgetések a kezdeményezések közben a múzeumunk tárgyainak bevonása a kezdeményezésekbe mind a múlt értékeinek megőrzését, tovább éltetését segítik. Fontos számunkra, hogy ezeket az értékeket, kincseket megismerjék a gyerekek, mert mindezen élményeket, ismereteket magukkal víve, reméljük, jó emberekké lesznek.
Mindezen gondolatok és tudatosságunk hatották át az egész nevelési év hagyományéltető munkáját.
Így természetes, hogy novemberben libáztunk, mert Márton napja jeles nap. Sok játék, vers, dal szólt a libákról, és mindenféle technikával készültek a libák a csoportokban, fejlesztve a gyerekeket. Márton napján, a Múzeumportán folytattuk a libázást. Már ennek is hagyománya van városunkban. Gazdag libanapi elfoglaltsággal vártak bennünket a porta dolgozói, és nem maradt el a libazsíros kenyér hagymával, a töpörtyű és a menta tea sem. Az időjárás is kedvezett és az udvaron sokat játszottunk népi libás játékokat. De jó is volt ez a nap!
Még a libákat is megetettük kukoricával. Sok gyermek csak itt lát baromfit, mert vannak tyúkok, gyöngyik, kakasok is és ez nagy élmény számukra.
Éltetjük a Mikulás varázsát is, hogy tudják a szeretettel való ajándékozás nagyon szép dolog, ahogy azt annak idején régen Miklós püspök is tette. Már nyakunkon is volt a karácsony. Régi hagyományainkat szokásainkat megőrizve készültünk a karácsonyra. Az advent a várakozás ideje és elsősorban arra neveljük gyermekeinket, hogy a szívünket készítsük fel Jézus születésének, a szeretet ünnepének megünneplésére. A közös díszítések a csoportszobában, a betlehemi jászol állítása az udvari pajtánkban, a mézes sütemény illata, a karácsonyfák díszítése mind-mind a meghitt előkészületet, az érzelmi ráhangolódást segítették. Az adventi gyertyák fényénél gyakoroltuk a verseket, énekeket, és a református templom udvarán az ünneplő gyülekezet körében gyújtottuk meg a városunk nagy koszorúján az utolsó gyertyát. Családias légkör hatotta át a karácsony ünneplését az óvodánkban. A betlehemezés a kántálás sem maradt el és nagy hanggal kiabáltuk kántálás után a jó kívánságokat pl. „Ahány tarkabarka szarka megbillenti farkát, annyi ezres bankó verje a házi gazda markát! Szívemből kívánom, a bélest elvárom!”
Városunk „Mindenki karácsonyán” énekeltünk, verseltünk az ünneplő családokkal együtt. A karácsonyi ünnepkör bezárása vízkereszt ünnepe, amikor is levetkőztettük a karácsonyfát, és ezt követően a farsang vidámsága jegyében teltek a napok a böjt időszakának megkezdéséig.
Városunkban már szintén hagyomány a Művelődési Ház és Könyvtár rendezésében január végén a Magyar kultúra hetének megtartása. Az irodalom szeretetére való nevelést nagyon fontosnak tartjuk, ezért óvodánk szívesen kapcsolódott be a programsorozatba. A könyvtárban verseket, mesét hallgattunk a gyerekekkel, csoportok pedig előadásra hívták a többi csoportot, mesét játszottak el, verseket, dalokat, néptáncot szőttek egy csokorba, hisz ez mind magyar kultúránk része. Az is nagyon fontos, hogy mindeközben fejlődik a gyerekek kifejezőkészsége, önbizalma, gyarapodik szókincsük, összerendezettebb lesz mozgásuk.
A február a farsang jegyében telt el. A nevelési programunkhoz kapcsolódik a farsangi hagyományok éltetése, dalok, versek, rigmusok tanítása, a farsang eredetének régi népi szokásainak megismertetése pl. a farsang idején szokásos lakodalmak, és aki leány pártában maradt annak kiabálták, „Húshagyó, húshagyó, itt maradt az eladó”. Természetesen gyermekeink tudják, hogy az eladó lány a férjhez menő lányt jelenti és nem a boltos nénit. A régi szavak, kifejezések használatát szintén fontosnak tartjuk, gazdagabbá, fordulatosabbá, színesebbé teszik beszélgetéseinket. Ugyanúgy a megfelelő pillanatban helyén való közmondások, szólások, találós kérdések mondása. A farsangi bálon jót mulattunk jelmezbe bújtunk és a gyümölcsök, zöldségek mellett ettük a farsangi fánkot és a szemes cigándi hagyományos főtt tengerit. A Múzeumportáig nagy csinnadrattával űztük a telet. Jól felvertük a várost, mert sokan megnéztek bennünket, volt néni, aki régi szokás szerint tojást is adott.
A Múzeumporta előtti téren aztán elégettük a szalmabábut, remélve vele együtt a tél minden csúfságát, várva a tavaszi ébredést.
Máris beköszöntött a tavasz a hagyományéltető ünnepek, jeles napok gazdag tárháza. A nőnap, idősek napja, fogyatékosok napja, anyák napja, mind olyan események, amelyiken óvodásaink versekkel, dalokkal köszönti az időseket, a rendezvényen lévő kedves vendégeket.
A húsvét ünnepe a hagyományéltetés tárháza óvodánkban. A többféle technikával készült hímes tojások közül a hagyományos hagyma levében festett bürkös tojás az igazi cigándi hímes. Kislányaink ezt vitték haza és itt is adták a legényeknek. Beszélgettünk a húsvéti ételekről, a régi locsolásról, és legfőképpen arról is, miért is ünnepeljük a húsvétot. Fontos, hogy tudják a gyerekek az ünnepek eredetét.
A Múzeumporta húsvétváró napjára igyekeztünk minél több gyereket és szülőt invitálni, sokan ott is voltak, élménydús nap volt. Minden csoport készített húsvéti dekorációt a porta felhívására, melyekkel ajándékokat, okleveleket nyertünk. Szent György napjára a jószágkihajtó játékunkat tanultuk és eljátszottuk a csoportszobákban a rossz idő miatt nem mehettünk ki.
A Zöldágjárást megtartotta városunk az idén is. A kulturális csoportok élén viseletbe öltözve, szalagos zöld ágakkal énekelve vonultunk a Múzeumporta udvarára, ahol a színpadon játékfűzér- csokorral kedveskedtünk a közönségnek. Kötetlen formában pedig az udvaron a vendégeket is bevonva, akik Budapestről érkeztek 17 óvónő – játszottuk a tavasz játékait, énekeltünk, kiabáltunk rigmusokat, hívogatókat. De jó délután volt! Nem feledkeztünk meg az udvar fáit felszalagozni, éltetve a májusfa állítás hagyományát.
Nyílt napok keretében minden csoport egyenként ünnepelte az anyák napját, melyre a gyerekek lelkesen készültek. Táncok, mondókák, csúfolódok formájában nem feledkeztünk meg a néphagyomány éltetéséről. A kihívás napján zenére tornáztunk, a mozgás az egészséges életmódhoz tartozik. Gyermeknapkor a Múzeumportán póni lovon lovagoltak, megismerkedtek a tűzoltóautóval és a tűzoltókkal, de megnéztük a szép tájmúzeumunkat is. El is fáradtunk alaposan. Hagyományszerűen a pünkösdölést a Múzeumportán tartották. A virtuskodásokban összemérhették erejüket, örülünk, hogy sok családot sikerült odacsábítani.
„Csigaházas” pályázat programjai a tavasz végétől segítik a gyerekek fejlődését az óvodán belül.
Örömünkre e program keretében elvittük a gyerekeket Kisvárdába a fejlesztő játszóházba.
Már június van és 9-én nagycsoportosaink elballagtak az óvodából. Féltő szívvel, könnyes szemmel búcsúztattuk őket. Kiengedtük ölünkből őket, hogy az életbe röppenjenek.
Igyekeztünk úgy dolgozni, hogy a gyerekeknek minél többet tudjunk adni.
Cigánd, 2017-06-29 Szűcs Erika intézményvezető