„A ma pedig ölelje át, emlékezéssel a múltat és vágyakozással a jövőt”
Tartalom:
- Elnöki köszöntő – Szigethy Miklósné
- Kivonat az Egyesület ügyvezetésének novemberi üléséről
- Aktualitások, hírek
- Mellékletek
-
Szigethy Miklósné elnöki köszöntő
Kedves Mindnyájan!
Advent végén járunk. Biztosan Ti is készültök a gyerekekkel együtt az ünnepre. Mi is ezt tesszük az óvodában és a csoportban. Évek óta arra törekszünk, hogy egy elfeledett vagy kevésbé ismert szokást elevenítsünk fel ünnepi játékunkban.
Az idén a „kántálás” szokásával szeretnénk megismertetni a szülőket. A szokás hátterének feldolgozása közben találtam rá az alábbi idézetre, mely rögtön megragadott őszinteségével, és ösztönös lényeglátásával:
„Emberek, iljen jó élő emberek összegyűltek, tuggya kinek kedve vót, s hárman, négyen, ötön is, s aztán tuggya bémentek az ablak alá s énekelték, tuggya, hogy csengett a falú! Hogy az milyen szép vót!
Annyira szerettem, tuggya, én ott, hogy mikor karácson jött, akkor tudtuk, hogy mi az a karácsony. De most nem tudjuk. Elkenik az innepet, nem úgy , mint ott.”[1]
Azt hiszem, nem kell megmagyarázni, miért érezhetjük annyira „igaznak”, amit a moldvai asszony elmondott! Hiszem, hogy amin a mi Egyesületünk munkálkodik, az pontosan az, hogy minden ünnep, minden dolgos hétköznap, minden megfigyelt jeles nap, arról szóljon, amit örökségül kaptunk. Azoknak adjuk át, akiket a családok ránk bíztak. Nem azért teszitek, tesszük, mert most az Alapprogram is ezt írja elő!
A Kalárisban megjelenő írásokban erről a munkálkodásokról olvashattok.
„Réz templomban csengetének,
Az angyalkák bégyűlének,
Egy olvasót elmondának,
Avval szépen indulának.”[2]
Ki-ki a maga „templomából” elindulva érkezzen meg az ünnepre.
Szeretettel az Elnökség nevében, Szigethy Ildikó
[1] Demse Dávidné Antal Lucia, Klézse. in: Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtőt lépék. Magvető, Budapest, 1976. 706. o.
[2] Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtőt lépék. Magvető, Budapest, 1976. 707.old
-
Kivonat az elnökség 2016. 11. 21. – i tanácskozásáról
Napirendi pontok:
- Az Egyesület őszi, Teréz napi találkozójának értékelése
Beszámol: Papp Kornélia és Szigethy Miklósné
- Az Egyesület pénzügyi beszámolója, várható kiadások
Beszámol: Fodor Csilla
- Az Egyesület tavaszi találkozójának programtervezete, a találkozó várható költségvetése
Beszámol: Fiú Ferencné és Takácsné Kiss Erika
- A „Tiszteletbeli tag” cím adományázásával kapcsolatos feladatok
- Bíráló bizottság létrehozása
- A javaslattétel időpontjának módosítása, december 15-re.
- A decemberben megjelenő „Kaláris”tartalma
Beszámol: Csuri Ferencné
- Egyebek
Elnökségi ülés összegzése.
- 14. Teréz napi szervezés jól sikerült, gördülékeny volt. A feladatok megoszlottak a SZÓNÉK – és az óvodák között. A gyermekek bemutatója is fantasztikus volt. A helyszín a Pajta volt, a mangalica disznó feldolgozása a Pajta előtt történt, amely egy régmúlt idők hagyományát felelevenítette. Átélt gyermekkori élmények, újból megelevenedtek, az előadások nagyon jók, tartalmasak voltak. Sok új ismeretet, ötletet kaptunk, amit az óvodai munkánkban beépíthetünk.
- A 2017 évi találkozó helyszíne Tata A tevékenységek, a kiállítás a gyermekek játéka a vízhez, a malmokhoz, Nepumuki Szent Jánoshoz kapcsolódik. Erről további tájékoztatót tavasszal fogunk adni.
- Tiszteletbeli cím és a Barsi emlékplakett adományozásának menetét megvitatta az Elnökség, és azt határozatba foglalta.
-
Aktualitások, hírek.
A NOE vezetősége 2016.11.21. ülésén határozatot hozott Tiszteletbeli Tag cím adományozására.
A Tiszteletbeli Tag cím adományozásának célja: az Egyesület a cím adományozásával elismeri és értékeli az illető egyesületi tag egyesületért végzett munkáját.
A Tiszteletbeli Tag cím viselésére méltó, aki:
Több éve (minimum: 5 éve) aktívan, önzetlenül részt vesz az Egyesület munkájában. Képviseli az Egyesület néphagyomány-őrző szellemiségét szakmai fórumokon. Mintaszerű viselkedése a tagságra ösztönzően hat.
Munkásságával erősíti a néphagyomány-éltető szemléletű nevelés helyét az óvodai nevelés rendszerében.
Az Egyesület hírnevét megőrzi.
A Vezetőség három tagot jelölt a címre:
Dr. Faust Dezsőné Erika: A néphagyományőrző program elindítója, az Egyesület megalapítója. Szívvel- lélekkel terjeszti a néphagyományőrzést szakmai fórumokon az ország egész területén. Az Egyesület jó hírnevét megőrzi, terjeszti.
A “Néphagyomány éltetés az óvodai nevelésben” című akkreditált képzés programjának kidolgozója.
Papp Kornélia: A néphagyomány-éltető munkában több éve aktívan részt vesz, az őszi találkozók magas színvonalú megrendezésében, lebonyolításában. Mintaszerű viselkedése követendő példa az egyesület minden tagja számára. Kiemelkedő munkájával hozzájárult, hogy a “Szentendrei Néphagyomány éltető Óvodapedagógusok Munkaközössége” megkapja a várostól a Pro Urbe díjat. Szerkesztésében jelentek meg azok a játékgyűjtemények, amiket az ország minden részén forgathatnak az óvónők.
Téglási Dezsőné Cigándról. 40 év után a közelmúltban ment nyugdíjba. Óvónőként és cigándi lakosként nagyon fontosnak tartotta a helyi hagyományok éltetését. Az óvoda programja, arculata ezt tükrözte. Kezdeményezése révén jött létre a helyi óvodamúzeum. Egyesületünknek 1999 óta tagja, hosszú éveken keresztül a vezetőségben tevékenykedett. Vezetése alatt kétszer rendezett Egyesületünk országos találkozót. Óvodája az elsők között kapta meg a Néphagyományőrző Mester óvoda címet. Keze nyomát és elhivatottságát bizonyítja a “Cigándi bokréta” kiadvány, melyben helyi játékfűzéseket ismerhetünk meg.
Bárki tehet javaslatot további egy jelöltre, aki méltó a cím viselésére.
Javaslatotokat rövid jellemzéssel elküldhetitek a Bíráló Bizottság minden tagjának 2017. január 15-ig.
A Bíráló Bizottság elérhetőségei:
Papp Kornélia – kertesz.jozsef44@gmail.com
Takácsné Kiss Erika – takaera@citromail.hu
Kiss Anikó – anikodeep@gmail.com
Pécs Rácvárosi Óvoda nevelőtestülete – Vida Enikő- enivida@gmail.com
Jászszentlászló Szent László óvoda és Bölcsőde nevelőtestülete – e-mary@freemail.hu
Szentendre, 2016. november 30.
Vezetőség
- Mellékletek
Gombai András-napi rendezvény egy újságíró szemével
Az olvasáshoz kedvcsinálóul most csak annyit: holnap András nap lesz, jóslásokra kiválóan alkalmas, jeles nap. Ebből az alkalomból a gombai óvodában kellett megtudnom, hogy a hallgatózásos jóslások közt ma is bátran alkalmazható az a formula, miszerint ha ezen a napon trágyadombra vagy szemétdombra állunk, a kutyák ugatásából megtudhatjuk, melyik irányból érkezik hozzánk a jövendőbeli párunk.
Kissé tartok tőle, ha hagyományőrzéssel kapcsolatos rendezvényre hívnak, hogy vajon búsongani kell-e ott nagyon az elmúlt dicsőségek és szomorúságok felett, vagy elvárják a résztvevőktől, hogy minden lehetséges módon juttassák kifejezésre az ő elidegeníthetetlen magyarságukat. Nekem egyik sem megy, de ezúttal aggódnom sem kellett. Erre a garanciát egyrészt a meghívottak közt fő helyen szereplő Szőrfi Józsefné, az úri tájház alapítója, létrehozója, vezetője jelentette, aki a hagyományőrzést olyan természetességgel műveli, mint a lélegzetvételt. Másrészt, egy ideje azt is sejtem – most meg is bizonyosodhattam róla – hogy a Tóthné Szegedi Judit vezető óvónő irányításával működő gombai óvoda is épp ilyen.
A napokban Pest megye szinte minden szegletéből érkeztek óvónők ide, a Gombai Néphagyományőrző Mester óvodába, amely e tiszténél és rangjánál fogva évente legalább két összejövetelt tart a hagyományőrző programban részt vevő óvodáknak.
Első ízben lehettem ilyen eseményen, de úgy vettem észre: akikre nem az újdonság erejével hatott a novemberi jeles napokra – azok közt is leginkább az András napi néphagyományokra – épített találkozó, őket is valósággal elsodorta a gombaiak lendülete, nagyszerű szervezése, a pompás hangulat.
Nem tudom, szoktak-e programszervezők arról ábrándozni, hogy vastapsos rendezvényt visznek közönség elé – ez mindenesetre így sikerült. A gombai óvoda berendezését, tárgyait, dekorációit még csak körbejárva csodálta a Budapestről, Ceglédről, Pomázról, Pécelről, a szomszéd településekről – összesen mintegy harminc helyről – érkezett szakmai küldöttség, a rendezvényházban azonban már énekelt, ropta a táncot, forgott a körjátékokban a helyi óvodásokkal együtt minden felnőtt, amíg csak bírta szusszal és nevetéssel.
Koblencz Zsuzsa Monori Régió újság
Folyamatos Japán érdeklődés Gödöllőn
2009-ben kereste meg a Gödöllői Kikelet Óvodát egy Magyarországon élő japán hölgy, aki hazánkban lett óvodapedagógus. Tudását kamatoztatva, egy Japán Pedagógiai Intézettel vette fel a kapcsolatot, és rajtuk keresztül évente 6-8 japán csoportnak szerveznek Magyarországon egy hétre szakmai és kulturális programokat. A csoportok tagjai óvodát üzemeltető cégek, magán óvodák képviselői, óvodavezetők, óvodai dolgozók.
Szakmai programjuk részeként látogatnak el óvodánkba, ahol egy délelőttöt töltenek nálunk. A délelőtt alatt megismerkednek az óvodával, általuk választott, játékba ágyazott tevékenységeket tekintenek meg, majd azt követően beszélgetés keretein belül ismerik meg óvoda működési feltételeit, a nálunk zajló szakmai munkát, programunkat, kiemelve a hagyományok éltetését a mindennapokban.
Bár a távolság, a kultúra és a munkafeltételek nagyon eltérőek, vannak közös értékeink, tapasztalataink, melyek felfedezése közelebb hoz minket egymáshoz. A kölcsönös megbecsülés jegyében zajló programon tapasztaltuk, hogy a népi értékeink megőrzése, megélése Japánban is időszerű feladat lett. A nagymértékű urbanizáció mellett Japánban egyre többen szembesülnek a régi mesterségek, a régi értékek eltűnésével, és a hiányuk okozta erkölcsi válsággal. Örömmel hallják, hogy hazánkban számunkra ez a probléma annyira fontos, hogy már az óvodákban foglalkozunk vele. Hiszen gyermekeink jövőnk zálogai. A jövő nemzedékének értékeit most alapozhatjuk meg, így több múlik munkánkon, mint a mindennapi életünk során gondoljuk. Fontos amit teszünk, és fontos ahogy tesszük. Ezért fontos egyesületünk munkája, mely által segítjük egymást a helyes úton járni. Erről hallva örömmel járnak vissza hozzánk, jól érzik magukat nálunk. A családias légkör megfelelő hangulatot biztosítani a számunkra az itt tartózkodásuk alatt, hogy teli kellemes élményekkel, új ötletekkel térjenek haza Japánba.
Fodor Csilla
Gödöllői Kikelet Óvoda
óvodavezető
Kedves Kolléganők!
A közös újságunkba a „Kalárisba” folyamatosan várjuk a cikkeiteket. Hiszen mindannyian csoda dolgokat csináltok a gyerekekért a néphagyomány – éltetés érdekében. Kérjük, osszátok meg a kollégáitokkal.
Az év végi hajrá után pedig kapcsolódjunk ki, töltődjünk fel testileg, – lelkileg, szeretteink és a családunk körében, hogy újult erővel kezdhessük az Új Évet.