Mese a NÓE erdélyi szakmai tanulmányi kirándulásáról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy óvoda, a Tatai Fürdő Utcai Néphagyományőrző Mesteróvoda, ahol elhatározták, hogy felfedezik, és megismerik a határon túli, erdélyi magyar testvéreik munkáját, magyarság szeretetét, környezetük tiszteletét, a hegyek és lankák iránt érzett büszkeségét.
No, hogy szavam ne feledjem, bementek a tatai Atyánk fiaihoz, hogy némi hamuba sült pogácsával és pályázaton nyert anyagi támogatással segítsék az elhatározásukat. A segítség nem maradt el, így, hát tarisznyájukba tették a kívánt eleséget, és melléjük szegődött dr. Beró Henrietta alpolgármester, aki szintén azonosulni tudott a Fürdő utcai „ovisok” kíváncsiságával, néphagyományt éltető gyökerek felkutatásának úti céljával.
Csütörtök reggel indultak a Csavargó Transz buszával a hosszú útra, mely során megismerkedtek kicsit Nagyváraddal, a Sebes-Körössel, átkeltek a Királyhágón és Szovátán keresztül érkeztek meg Székelyudvarhelyre. Közben pedig, estek egyik ámulatból a másikba, hiszen Kertész József, igaz magyar honfitársuk úgy tárta eléjük Erdélyt, ahogy azt még sosem látták. Hittel, szeretettel, sok tudással mutatta meg a táj szépségét, magyarságuk gyökereit, melyet nagy költők idézeteivel színesített. Megérkezvén Székelyudvarhelyre, már várták az ott élő és a szakmai találkozót szervező, Gyepűn belüliek. Mivel a hamuba sült pogácsájuk már rég elfogyott és fáradt testük is elkopott, vacsorával, puha fekhellyel, határtalan szeretettel kínálta meg őket Bunta Gyöngyi és szorgos társai. Másnap felkerekedvén, elmentek a találkozóra, ahol helyi viseletben, testvéri szeretettel fogadták őket a többi erdélyi óvónővel együtt. Ők szintén tudásukat akarták bővíteni a 10. Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Képzésén. A kedves köszöntők elhangzása után, – melyet Bunta Gyöngyi a Napsugár Napközi Otthon – Néphagyományőrző Mester Óvoda vezetője, követte őt Székelyudvarhely polgármestere, majd Hargita megye Tanfelügyelőség képviselője, és végül Fauszt Dezsőné Erika a NÓE képviselője mondott,- került sor a program témájára: „Barangolás a népmesék világában.” Mi sem volt természetesebb, hogy igaz székely mesét hallgassanak Benkő Éva óvodapedagógus, a Guzsalyas Alapítvány képviselőjének előadásában és az óvoda gyermekeinek, dolgozóinak közreműködésével. „Az állatok beszéde” című mesét hallgatván, azonosulva a mese hangulatával, sajátos nyelvezetével, a történések vonulatával, megadta a napra való ráhangolódást, ami nem volt nehéz, hiszen az ott ülők maguk is mesekedvelők, meseszeretők, főleg ha azt még dallal, zenével, ízes beszéddel is fűszerezik. A mesevilágból kicsit kilépvén ízelítőt kaptak dr. Czégényi Dóra egyetemi adjunktus, néprajzkutató és Makkai Kinga magyar nyelv és irodalom, pedagógiai szakos tanár tolmácsolásában a mese fontosságáról, nevelő hatásáról, a népmese és az óvodai oktatás jelenkori kapcsolatmintázatáról, a meseválasztás és feldolgozás módszertani kérdéseiről. Mindezeket meghallgatván és a lényeget leszűrvén, óvónőink az Udvarhelyi Néptáncműhely előadásában egy lendületes, fergeteges Örömtáncot láthattak. A Küküllő partja mentén, az óvoda udvarán folytatódott a délutáni program, ahol néptánc és népi gyermekjátékokkal, meséből kiragadott figurák készítésével tevékenykedhettek a résztvevők. Hamar eltelt a nap és a záróbeszédet már úgy hallgatták az óvónők, hogy a hozott tarisznyájuk nem hamuba sült pogácsával volt csordultig tele, hanem az erdélyi emberek iránt érzett szeretettel, a mesevilág jelentőségével, örömével, a néphagyomány megőrzésének fontosságával. Az erdélyi csoda és mese folytatódott a következő két napban, amikor is Farkaslaka, Korond, Parajdon a Sóbánya, Szovátán a Medve-tó, Vármezőn a Pisztrángos, Segesvár, Nagyszeben, Arad nevezetességeivel, ékességeivel ismerkedtek, közben pedig főt hajtottak elődeik, Orbán Balázs, Tamási Áron, Petőfi Sándor, az aradi vértanúk előtt. Déván, a Ferences kolostorban pedig Böjte Csaba „gyermekeinek” adományt vittek.
A négy nap gyorsan telt el, énekes jókedvvel, vidámsággal, ismerkedéssel, ismeret- és tudásbővítéssel.
Köszönik a Fürdő Utcai Néphagyományőrző Mesteróvoda dolgozói, hogy eljuthattak Erdélybe, hogy ha rövid időre is, de együtt dobbanhatott a szívük az erdélyi emberekkel.
Nohát, a mese itt véget is érhetne, de a mese még csak most kezdődik, hogy mindazt megőrizhessük, amit elődeink ránk hagytak. S, hogy mondandómat miért mesébe foglaltam, – mert IGAZ mese volt az egész.
Íródott Tatán, az Úr 2016. évében, Pünkösd havának 23. napján,
Ács Józsefné Erdős Edit óvodapedagógus tollából.