Az élet úgy hozta, hogy messzire kerültem a szülővárosomtól, Edelénytől, ahol kisgyermek és iskolai éveimet töltöttem.

Nagy várakozás és izgalom volt úrrá rajtam, amikor hazafelé tartva vonaton ültem.

De meglátva a város közepén kifüggesztett köszöntőt már tudtam, hogy itthon vagyok és a szervező kolléganők várnak engem és mindenkit, aki városunkat felfedezni, megismerni kívánja.

Tudom nagyon sok munkába, felkészülésbe, szervezésbe került a találkozó megszervezése, de mindezt talán kárpótolja az a pozitív érzés, ami nem csak engem töltött el a két nap során, hanem a velem érkező két tatai kolléganőmet is.

Úgy mutattátok meg városomat, ahogy én is tettem volna.

Figyeltetek arra, hogy testi és lelki egészségünket egyaránt szolgálja tudásunkat, tájékozottságunkat bővítse. Ami pedig engem illet, sokszorosan felidéztétek bennem gyermekkori emlékeimet, emlékhelyeimet illetve, az érzéseket, ami ehhez a városhoz köt.

Büszkeség tölt el. Amikor visszaemlékszem a találkozóra, RÁTOK vagyok büszke!

Köszönöm NEKTEK az élményt. az ÉRZÉSEKET, az emlékeket!

Ács Józsefné (Erdős Edit)Akinek két otthona van: Edelény és Tata